Újabb fejezettel gazdagodott a Voyager-1 már-már legendába illő története: a NASA mérnökei több mint 20 év után újra működésbe hozták az űrszonda egyik kulcsfontosságú hajtóművét, mégpedig 25 milliárd kilométer távolságból. Még 2004-ben történt, hogy a fő gördülő hajtóművek fűtése meghibásodott. A mérnökök akkor úgy döntöttek: elengedik a problémát, hiszen a tartalék rendszerek kifogástalanul működtek. Akkor még senki sem gondolta, hogy két évtizeddel később is szükség lesz rájuk. De az ikonikus űrszonda nem állt le, makacsul folytatja az útját azóta is.
Mostanra viszont a jelenlegi aktív hajtóművek is az utolsókat rúgják, és a kapcsolatot biztosító antennák hosszú hónapokra elnémulnak majd, amint a NASA ausztráliai kommunikációs óriása, a 70 méteres Deep Space Station 43 felújításba kezd.
Az IFLScience szerint ez adta a végső lökést a csapatnak, hogy még utoljára megpróbáljon valamit, amiben már senki sem hitt. Arra jutottak a szakemberek, hogy egy áramkör zavara miatt rossz helyzetbe állhatott egy kapcsoló, és úgy vélték, hogy amennyiben sikerülne újra "átbillenteni", a hajtómű esetleg ismét működésbe lépne. A próbálkozás azonban kockázatos volt. Ha a rendszer a hajtómű aktiválása előtt nem melegszik fel, könnyen robbanás is lehetett volna a vége - márpedig ilyen távolságból nem lehet gyorsan közbeavatkozni. Az irányzékot milliméteres pontossággal kellett beállítani, a manővert tökéletes időzítéssel végrehajtani. A jelet több mint 23 órás késéssel kapja meg az űrszonda, a válaszra ugyanennyit kell várni.
A csapat azonban nem hibázott. A 2004 óta használaton kívüli hajtómű ismét működésbe lépett. Todd Barber, a küldetés hajtóműveinek felelőse dicsőségesként írta le a pillanatot, így a Voyager-1 folytathatja útját, az űr végtelenjében, messze túl a Naprendszer határán.