Harminchárom év telt el azóta, hogy a Borland Turbo C++ MS-DOS-os súgójában megjelent egy félmondat arról, hogy a csirketetemek állítólag felrobbannak, ha 7 Hz-es hanghullám éri a koponyájuk rezonanciafrekvenciáján. A történet teljes abszurditása ellenére úgy terjedt tovább, mintha valódi, laborban bizonyított tény lenne, és a programozói folklór egyik legkitartóbb legendájává vált.
A jelenség előzménye egészen hihető irányból indult: pár éve bizonyítottá vált, hogy Janet Jackson Rhythm Nation című dala valóban képes volt tönkretenni bizonyos régi laptop merevlemezeit a bennük lévő 5400 RPM-es 2,5 colos HDD-k rezonanciája miatt. A sztori hivatalosan megerősítést nyert, a Microsoft pedig valóban beépített egy szűrőt a Windows XP-be, hogy megakadályozza a merevlemezek önkéntes öngyilkosságát. Ez a teljesen valós eset adott újabb lendületet a kérdésnek: ha egy popdal képes tönkretenni egy hardvert, akkor vajon mekkora bajt tud okozni egy frekvencia egy élőlénynek?
Egy kommentelő ekkor dobta be újra a legendát: a régi Borland-súgó szerint a 7 Hz elég volt ahhoz, hogy egy ausztrál gyár megölje a közeli csirkefarm összes madarát. A meseszerű magyarázat alig pár sor volt, mégis évtizedekre szóló hatást gyakorolt. Az Internet Archive-ban fennmaradt Turbo C++ 3.0-s verzióban valóban ott olvasható a szöveg, egyfajta kacsának álcázott húsvéti tojásként, amelyet a fejlesztők valószínűleg jópofa viccnek szántak. A következő verzióból már ki is került, de addigra késő volt: a történet önálló életre kelt.
Az online közösségek pedig évről évre újabb fórumokon próbálták megállapítani, hogy van-e alapja bármilyen szinten is. A programozói newsgroupokban már 1992-ben is heves viták folytak arról, mit csinálna valójában egy 7 Hz-es hang a csirketojásokban vagy a csontüregben, és volt, aki rögtön egy titkos katonai kísérletet vizionált a háttérbe. Mások egyszerűen csak azt kérdezték: miért épített volna bárki gyárat, amely 7 Hz-es hangot termel?
A legenda komolyan vehetőségét végül nem egy mérnöki elemzés, hanem egy jó ízléssel tálalt trollkodás tette helyre. A Chicagói Egyetem jogi karáról Ted Frank - akit inkább közéleti szerepvállalásáról, nem pedig akusztikai kutatásairól ismer a világ - egy humoros posztban "bizonyította", hogy sokkal hatékonyabb egy Compaq 286-os számítógéppel fejbe verni egy csirkét, mint hanghullámokkal támadni rá. A történet paródia volt ugyan, de tökéletesen megmutatta, mennyire komolytalan az egész mítosz.
A valóság pedig minden szakmai elemzés szerint egyszerű: a 7 Hz túl alacsony frekvencia ahhoz, hogy ilyen típusú rezonanciát hozzon létre, és a csirkék koponyája fizikailag teljesen alkalmatlan arra, hogy bármilyen "hangos robbanás" alanya legyen. Az egész csupán egy szellemes programozói vicc volt, amely az internet hajnalának egyik első igazán kitartó városi legendájává vált.
Mégis, a sztori azért maradhatott fenn több mint három évtizeden át, mert ötvözi mindazt, amitől egy modern tech-mítosz él és terjed: valószerűen hangzó tudományoskodást, vicces abszurditást, programozói nosztalgiát és egy maroknyi kíváncsi embert, akik újra és újra megkérdezik - mi van, ha mégis igaz?
A válasz természetesen most is ugyanaz, mint 1991-ben: semmi. De ettől még épp olyan ellenállhatatlan mint egy rossz helyre rejtett húsvéti tojás a DOS-korszakból, amelyet a világ egyszerűen nem akar elfelejteni.
