Egy friss kutatás szerint az emberiség már most is a Föld hosszú távú eltartóképessége fölött él. Az ausztrál Flinders Egyetem kutatója, Corey Bradshaw és csapata több mint kétszáz év népességi adatait vizsgálta meg, és arra jutott, hogy a bolygó jelenlegi erőforrás-felhasználás mellett nem tudná fenntartható módon eltartani a mostani emberi népességet.
Az ökológiában eltartóképességnek nevezik azt a határt, ameddig egy adott környezet hosszú távon fenn tud tartani egy fajpopulációt. Az ember helyzete annyiban különleges, hogy technológiával, főleg fosszilis energiahordozókra támaszkodva, jó ideje mesterségesen tolja ki ezt a határt. A kutatók szerint éppen ez az, ami elfedi a valódi problémát: a modern gazdaságok a folyamatos növekedés logikájára épülnek, miközben a természet regenerációs képessége ennél jóval szűkebb keretek között mozog.
A mostani modell két külön számot próbált megbecsülni. Az egyik az abszolút felső határ, vagyis az a népességszint, amelyet a Föld még valahogy elbírna, akkor is, ha ennek ára éhínség, háború vagy súlyos társadalmi zavarok lennének. A másik az optimális eltartóképesség, vagyis az a szint, amely fenntartható lenne úgy, hogy közben egy minimálisan elfogadható életszínvonal is megmaradjon. A kutatók szerint a mostani fogyasztási szokások mellett ez az optimális szint nagyjából 2,5 milliárd ember lehetne, miközben a világ népessége jelenleg körülbelül 8,3 milliárd.
A tanulmány szerint az emberi népesség növekedése a 20. század közepéig egyre gyorsult, aztán az 1960-as évektől lassulni kezdett. Ettől a népesség még tovább nőtt, csak már nem ugyanazzal a lendülettel. A kutatók úgy számolnak, hogy ha a mostani trendek maradnak, a világ népessége valamikor a 2060-as évek végén vagy a 2070-es években tetőzhet 11,7 és 12,4 milliárd fő között. Ez a szám azonban szerintük már közel van ahhoz az abszolút plafonhoz, amit a bolygó egyáltalán elviselhet.
A kutatás egyik fontos állítása, hogy a jelenlegi környezeti válságokat nem lehet egyszerűen csak az egy főre jutó fogyasztással magyarázni. A modell alapján a teljes népesség növekedése önmagában is jobban magyarázza a kibocsátások, az ökológiai lábnyom és a globális hőmérsékleti anomáliák alakulását, mint az, hogy egy-egy ember mennyit használ el. A szerzők szerint ez azért különösen aggasztó, mert a bolygó életfenntartó rendszerei már most is erős nyomás alatt állnak.
A kutatók ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy ezek becslések, nem kőbe vésett számok. Egy ilyen léptékű modellnél rengeteg változóval kell számolni, és lehetetlen mindent tökéletesen leképezni. A téma ráadásul etikai szempontból is érzékeny, mert a világ különböző részein élők egyáltalán nem ugyanannyit fogyasztanak, és a népességről szóló viták könnyen veszélyes irányba csúszhatnak.
Ettől függetlenül a tanulmány üzenete elég világos. A szerzők szerint a Föld sem a jövőbeni, sem a mostani emberi népességet nem tudja hosszú távon fenntarthatóan eltartani úgy, ahogy most használjuk a földet, a vizet, az energiát és az élővilágot. Szerintük kisebb népesség és alacsonyabb fogyasztás jobb eredményt hozna egyszerre az embereknek és a bolygónak is. A kérdés csak az, hogy a világ hajlandó-e még időben komolyan venni ezt.
