Évtizedeken át szinte megkérdőjelezhetetlennek tűnt az a feltevés, hogy minden galaxis közepén egy szupernagy tömegű fekete lyuk lapul. A Tejútrendszer esetében ez igazolt tény, és a nagyobb galaxisok megfigyelései is ezt erősítették. Egy új, a NASA Chandra röntgentávcsövének adataira épülő tanulmány azonban most komoly kérdőjelet tett az általános érvényűnek hitt modell mellé. A kutatók a Chandra közel húsz évnyi megfigyelési anyagát elemezték, amely összesen mintegy 1600 galaxist fed le. Ezek között voltak a Tejútrendszernél tízszer nagyobb óriások, de jóval kisebb, alacsony tömegű galaxisok is. A vizsgálat lényege az volt, hogy a galaxisok központjából érkező röntgensugárzást keresték, ugyanis amikor anyag zuhan egy szupernagy tömegű fekete lyukba, az intenzív röntgenjeleket produkál.
A meglepő eredmény az lett, hogy a kisebb galaxisok jelentős részéből szinte egyáltalán nem érkezett ilyen jel. A kutatók szerint ez nem pusztán mérési hiányosság, hanem arra utalhat, hogy ezeknek a galaxisoknak a közepén egyszerűen nincs szupernagy tömegű fekete lyuk. A számítások alapján mindössze a kisebb galaxisok nagyjából 30 százaléka tartalmazhat ilyen objektumot, ami éles ellentétben áll az eddigi elképzelésekkel.
Ha ez a következtetés helytálló, az komoly hatással lehet a fekete lyukak keletkezéséről alkotott elméletekre is. A mostani eredmények inkább azt a forgatókönyvet támogatják, amely szerint a szupernagy tömegű fekete lyukak eleve hatalmas tömeggel születnek, nem pedig sok kisebb fekete lyuk hosszú időn át tartó összeolvadásával jönnek létre. Ez gyökeresen más fejlődési pályát feltételez, mint amit korábban sokan valószínűnek tartottak. A felfedezésnek gyakorlati következményei is lehetnek a közeljövő űrmisszióira nézve. A 2030-as években induló LISA, vagyis a Lézeres Interferométeres Űrantennarendszer egyik fő célja a gravitációs hullámok detektálása lesz, amelyek gyakran fekete lyukak összeolvadásakor keletkeznek. Ha azonban a kisebb galaxisok többségében valóban nincs szupernagy tömegű fekete lyuk, akkor jóval kevesebb ilyen eseményre lehet számítani, ami a mérések gyakoriságát és a várható adatokat is befolyásolhatja.
Bár további megfigyelésekre és elemzésekre lesz szükség ahhoz, hogy a kutatás eredményeit véglegesen megerősítsék, a tanulmány már most azt sugallja, hogy az univerzum működéséről alkotott képünk korántsem annyira lezárt és stabil, mint azt sokáig hittük. A galaxisok és fekete lyukak kapcsolatáról szóló történet könnyen lehet, hogy most egy teljesen új fejezethez érkezett.
