A Népszava feltárása szerint az Orbán-kormány Digitális Oktatási Stratégiája inkább volt politikai kirakat, mint valódi fejlesztés. A projekt célja nem az volt, hogy a gyerekek korszerű eszközökhöz jussanak, hanem hogy jól mutasson a statisztikákban: hány laptop került kiosztásra, függetlenül attól, hogy ezeket valaha is bekapcsolták-e. A beszállítók között ráadásul több kormányközeli cég is feltűnt, köztük olyan, amelyik Orbán Viktor testvérének egykori birkózótársához, illetve Palkovics László barátjához köthető.
Egy dunántúli tanár elmondása szerint az iskolájukban két éven át bontatlan dobozokban álltak a laptopok, mivel digitális táblát nem kaptak, így nem tudták használni az eszközöket. A gépek akkumulátorai közben tönkrementek, a tankerület pedig még arra is kötelezte őket, hogy időnként lefotózzák a lezárt dobozokat, bizonyítva, hogy a készülékek megvannak.
A program működésének abszurditását jól mutatja az is, hogy sok család akkor is kapott laptopot, ha kifejezetten jelezte, hogy nincs rá szüksége. Egy szülő például már a határidő előtt írásban kérte, hogy gyermekük ne kapjon gépet, mivel otthon négy is van. Néhány hónappal később mégis megkeresték az iskolából, hogy menjenek aláírni a szerződést, mert a gyerek nevére már lekönyvelték az eszközt. A laptopot végül hazavitték, ahol azóta is bontatlanul hever a dobozában.
A program "népszerűségét" az is mutatja, hogy a regisztrációs felületet idén több tankerületben is meghosszabbították, sőt az igénylési kör is bővült. Ennek ellenére egyre több a bizalmatlan szülő, miután idén már csak használt, akár négyéves laptopokat osztanak, amelyeket a végzős diákoktól gyűjtöttek vissza. Sokan nem akarnak felelősséget vállalni ezekért az eszközökért, amelyek állapota erősen kérdéses.
A digitalizáció tartalmi része sem járt jobban. A pedagógusok szerint a Kréta rendszerből elérhető digitális tananyag semmit sem ad hozzá az oktatáshoz, legfeljebb digitális másolata a papírtankönyveknek. Egyikük szerint
"a digitális tananyag egy nagy rakás szar",
mert hiányzik belőle minden interaktivitás, ami a modern oktatás alapja lenne.
Akadtak azonban, akik próbáltak újítani. Egy budapesti történelemtanár például hónapokon át dolgozott egy saját fejlesztésű interaktív tananyagon, amelyet a diákjai lelkesen használtak. A tankerület viszont közbelépett, és közölte, hogy az anyag nem felel meg a Nemzeti alaptanterv előírásainak, így a tanár kénytelen volt visszatérni a papírtankönyvhöz és a füzethez.
