Egy csillagközi vándor tart a Nap felé, és minden eddiginél idősebb lehet: a 3I/ATLAS névre keresztelt objektum jelenlegi ismereteink szerint legalább 7 milliárd éves, vagyis jóval öregebb, mint maga a Naprendszer - számolt be róla a 24.hu. A tudomány számára már önmagában az is kivételes, hogy egy ilyen messziről érkező üstököst sikerült azonosítani, de a mostani felfedezés még ennél is többet jelent.
A 3I/ATLAS az első két csillagközi látogató, az Oumuamua és a Borisov után a harmadik idegen objektum, amely áthalad rendszerünkön. Míg az előző kettő önmagában is szenzációnak számított, a mostani üstökös különlegessége éppen az elképesztő kora. A jelenlegi számítások szerint egy olyan csillagformálódási időszakból származik, amely még a mi Napunk megszületése előtt zajlott le - valószínűleg a Tejútrendszer teljesen más régiójából érkezve.
Az üstökös jelenleg 670 millió kilométerre van a Naptól, de rendületlenül száguld felé, másodpercenként 60 kilométeres sebességgel. Október 30-án éri el pályájának legközelebbi pontját a csillagunkhoz, ekkor a Mars és a Föld közötti térségen halad majd keresztül. A Földet szerencsére nem közelíti meg túlságosan, 240 millió kilométeres távolságban marad tőlünk. Bár ez a közelség elenyészőnek tűnhet, tudományos szempontból kiváló alkalmat jelent a kutatásra.
A 3I/ATLAS-t jelenleg világszerte figyelik a csillagászok, elsősorban földi távcsövekkel. A megfigyelések szeptemberig folytatódhatnak, utána azonban az üstökös a Nap irányában látszik majd, így gyakorlatilag eltűnik a látómezőből. Decemberre azonban újra megpillantható lesz, amikor a Nap, a Föld és az égitest térbeli viszonya újra kedvezőbbé válik.
A tudósok még nem tudják pontosan, milyen anyagból áll az üstökös magja, vagy mekkora a tényleges mérete, de az eddigi jelek alapján úgy vélik, jégben gazdag szerkezetű lehet. Az is valószínű, hogy a mélyűrből hozott jégtakarója a közelség hatására párologni kezd, így a Naphoz közeledve látványos csóvát növeszt majd - pont úgy, ahogy azt a klasszikus üstökösöktől megszoktuk.
A 3I/ATLAS megjelenése újra emlékeztet bennünket arra, hogy a világűr nem csupán csillagokkal és bolygókkal teli, hanem megszámlálhatatlan olyan vándorral is, amelyek évezredeken, sőt milliárd éveken át sodródnak az univerzumban. És néha - mint most - épp a mi Naprendszerünkbe vetődnek. Ha valamiért, ezért érdemes az eget figyelni.
