Különös botrány borzolta fel a tudományos és technológiai közösséget, miután egy német professzor arról számolt be, hogy a ChatGPT beállításainak módosítása után gyakorlatilag eltűnt két évnyi, mesterséges intelligenciára támaszkodó munkája. Marcel Bucher, a kölni egyetem növénytudományi professzora a Nature hasábjain írta le esetét, ám a történet nem részvétet, hanem inkább gúnyt és heves vitákat váltott ki a közösségi médiában.
Bucher elmondása szerint két éve fizetett elő a ChatGPT Plus szolgáltatásra, és az eszközt napi szinten használta e-mailek írásához, kurzusleírások készítéséhez, pályázatok strukturálásához, publikációk szerkesztéséhez, előadások és vizsgák előkészítéséhez, sőt még a hallgatói válaszok elemzéséhez is. A professzor számára különösen fontos volt, hogy a rendszer megőrizte a beszélgetések kontextusát, így egyfajta folyamatos, stabil munkakörnyezetként tekintett rá.
A problémák akkor kezdődtek, amikor kíváncsiságból ideiglenesen kikapcsolta az adatkezelési hozzájárulást, hogy megnézze, változik-e a szolgáltatás működése. Állítása szerint ebben a pillanatban az összes korábbi beszélgetése végleg törlődött, a projektmappák kiürültek, és két év gondosan felépített anyaga gyakorlatilag eltűnt. Nem kapott figyelmeztetést, nem volt visszavonási lehetőség, csak egy üres felület fogadta. Bár néhány részleges mentést korábban elrakott, munkájának jelentős része örökre elveszett.
A professzor eleinte technikai hibára gyanakodott, újratelepítette az alkalmazást, különböző böngészőkkel próbálkozott, és további beállításokat is módosított, de semmi nem hozta vissza az adatokat. Végül kapcsolatba lépett az OpenAI ügyfélszolgálatával, ahol először egy automatizált rendszerrel, majd egy emberi ügyintézővel is beszélt, ám egyikük sem tudott segíteni. A válasz egyértelmű volt: az adatok végleg elvesztek.
Míg korábban egy hasonló történet valószínűleg együttérzést váltott volna ki, a mostani reakciók inkább kárörvendőek voltak. Sok felhasználó úgy értelmezte az esetet, hogy a professzor valójában nem saját munkát veszített el, hanem mesterséges intelligenciára bízott feladatokat, és most ennek issza meg a levét. A közösségi médiában többen azzal gúnyolódtak, hogy nem a munkája tűnt el, hanem az, amit valójában sosem végzett el teljesen önállóan.
Bucher ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az akadémiai világban egyre erősebb a nyomás a generatív AI-eszközök használatára. Egyetemek és intézmények ösztönzik a kutatókat és oktatókat, hogy építsék be a mesterséges intelligenciát a munkájukba, legyen szó írásról, tervezésről vagy oktatásról. Szerinte azonban az ő esete rávilágít arra, hogy ezek az eszközök nem az akadémiai szintű megbízhatóságra és elszámoltathatóságra lettek tervezve. Ha egyetlen kattintás képes évekre visszamenőleg eltüntetni adatokat, akkor komoly kérdések merülnek fel a professzionális felhasználás biztonságával kapcsolatban.
Az ügy így túlmutat egyéni balszerencsén. A történet jól illusztrálja, mennyire törékeny lehet az a munkafolyamat, amely túlzott mértékben támaszkodik külső, felhőalapú AI-szolgáltatásokra. Miközben a mesterséges intelligencia egyre mélyebben beépül a mindennapi munkába, az eset sokak számára intő jelként szolgálhat arra, hogy a hagyományos mentések és a saját kontroll alatt tartott adatok továbbra is pótolhatatlanok. Az internet reakciója pedig azt mutatja, hogy 2026-ban az AI körüli viták már nemcsak technológiai, hanem erősen érzelmi és morális síkon is zajlanak.