Az USB-szabvány rengeteget fejlődött az évek során, és ez nemcsak az adatátviteli sebesség növekedésével járt, hanem az átvitt teljesítmény is szépen emelkedett - egy Power Deliver 3.1 EPR kiterjesztésnek megfelelő csatlakozó akár 240 wattos teljesítményt is képes leadni. De csak optimális esetben, azaz akkor, ha az eszközök közötti összeköttetést biztosító kábel is megfelelő ehhez.
Manapság már természetesnek vesszük az eszközökön a Type-C csatlakozót, amely 2014-ben, azaz 11 éve jelent meg, az EU-ban pedig 2024. december 28. óta mobiltelefonokon, tableteken, digitális fényképezőgépeken, audio eszközökön, hordozható hangszórókon, egereken és billentyűzeteken is csak ezt a típust lehet használni - 2026-tól pedig notebookokon is kötelező lesz az USB-C.
Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az USB-C ellopta a show-t - ám az elmúlt évek során nemcsak az derült ki, hogy milyen hasznos és kényelmes ez az egységesített fizikai kialakítású csatlakozóval ellátott szabvány, hanem az is, hogy vannak olyan dolgok, amikre érdemes vigyázni vele kapcsolatban. Főleg, ha nemcsak az adatátvitel, hanem a nagy töltési teljesítmény is fontos.
Nem minden kábel egyforma
USB kábel és USB kábel között többféle különbség is lehet, funkciótól, minőségtől és attól függően, hogy melyik szabványhoz tervezték őket. Ha a neten egy árösszehasonlító oldalon megnézed a választékot, akkor azt fogod látni, hogy 1000 forint alatt és 10 000 forint felett is rengeteg kábelt találsz. Az árkülönbséget pedig nem csupán az indokolja, hogy az egyik terméket egy sosem hallott kínai gyártó neve, a másikat pedig Apple felirat díszíti - persze azért ez a tény sem elhanyagolható szempont.
A kábelek között több tekintetben is adódhat különbség:
Funkció: bár a legtöbb kábelt töltésre és adatátvitelre egyaránt lehet használni, vannak olyan termékek, amik csak töltésre alkalmasak.
Minőség: Valószínűleg nem kell sokat magyarázni, hogy a cérnavékony kábelek és a vastag, szövettel burkolt, aranyozott csatlakozóval rendelkező kábelek nem ugyanazt a kategóriát képviselik. Noha papíron sokszor ugyanazt tudják, ha egy kábel 35 grammot nyom a mérlegen, egy másik pedig 90-et, könnyen belátható, hogy utóbbi vélhetően magasabb minőséget képvisel. De persze ez még nem garancia semmire.
Támogatott szabvány: Az USB kábeleket optimális esetben az aktuális szabvány követelményei szerint tervezték, a követelmények pedig a szabványokkal együtt fejlődnek. Ezért logikus, hogy egy, az USB 4.0 szabványhoz tervezett kábel magasabb követelményeket teljesít, mint egy USB 3.2-es szabványhoz tervezett kábel. Ami pedig "jobb", mint egy USB 3.1-es kábel, és így tovább.
eMarker chip: Az USB 3.2 Gen 1 vagy jobb, valamint a Thunderbolt kábelek esetében a szabvány előírja az ún. eMarker chip beépítését, amely lehetővé teszi, hogy a kábel "lejelenthesse" tudását. Ez nemcsak a töltés gyorsaságát befolyásolja, hanem a biztonság szempontjából is fontos (lásd a következő pontot is).
Töltési teljesítmény: A sztenderd USB kábelek elméletben legalább 3 amperes áramerősséget és 20 voltos feszültséget, azaz 60 wattos töltési teljesítményt támogatnak, de természetesen léteznek olyan típusok is, amelyek 100 wattos vagy akár 240 wattos teljesítmény átvitelére is képesek. Ezeknél a kábeleknél szintén kötelező az eMarker chip beépítése.
Erre figyelj, ha kábelt vásárolsz
Fentiek alapján következzenek tehát azok a szempontok és tippek, amik abban segítenek, hogy a vásárlásnál felismerd a bóvli, megbízhatatlan termékeket.
Ismeretlen gyártótól ne vásárolj!
Nyilván csábítóan hangzik filléres megoldást találni egy párezer forintos kábel helyett, de tedd fel magadnak a kérdést: ha később a telefon vagy a notebook a kábel miatt hibásodik meg, a spórolás valóban megérte? És ez a lehetőség nem csak elméleti! Noha az USB szabvány több, a kábelek gyártására vonatkozó biztonsági előírást is tartalmaz, semmi garancia nincsen arra, hogy ezeket minden gyártó betartja. Az olcsó, tipikusan online kínai webshopokból rendelt kábelek esetében nyilván nagyobb az esély arra, hogy a gyártó "kifelejtette" a chipet, vagy olyan OEM gyártót választott, amelyik nem éppen a minőség nagykövete. Igazából a helyzet az, hogy még a nagy nevek esetében is előfordulhatnak bakik, mégis érdemes őket választani, mert a hiba lehetősége sokkal kisebb. A teljesség igénye nélkül néhány megbízható gyártó: Anker, Apple, Belkin, Cable Matters, JSAUX, Microsoft és Ugreen. Vigyázat! Ezeket előszeretettel hamisítják is.
Ha lehet, felejtsd el az USB-A csatlakozót
Szabvány szerint USB-C - USB-C összeköttetés szükséges minden olyan esetben, ha az adatátviteli sebesség 10 Gb/s-nál, a töltési teljesítmény pedig 15 Wattnál nagyobb. Noha egyes gyártók utóbbi korlátot megkerülik, fontos tudni, hogy nem szabványos megoldással, hanem valamilyen saját fejlesztéssel teszik ezt meg. Az USB-C - USB-C kábelek esetében az adatátviteli sebesség maximuma 40 Gb/s, a töltés pedig akár 240 wattos is lehet. Persze nem minden esetben van lehetőség az USB-A csatlakozó mellőzésére, de szerencsére egyre több alaplapra kerül USB-C csatlakozó, és sok notebooknál már több is van ebből a típusból.
Ellenőrizd a támogatott szabványt
Új kábel vásárlásakor mindig ellenőrizd, hogy a kiszemelt terméket milyen szabványhoz fejlesztették. A minimum legyen az USB 3.2, de ha kiváló teljesítményt és minőséget szeretnél, azok közül a "madzagok" közül vásárolj, amiket az USB 4 szabványhoz terveztek. A prémium kategóriát az USB-C kábelek között azok a termékek képviselik, amelyek a Thunderbolt 3, 4 vagy 5 követelményeit is teljesítik. Pontosan ezért érdemes időnként kiselejtezni a régi kábeleket, és újat vásárolni helyettük.
Amikor a méret igenis számít
Az USB kábel vastagsága és tömege is utal a minőségre: minél vastagabb az összekötő és minél nehezebb a kábel, annál magasabb minőségre számíthatsz. Nyilván nem kell a legnehezebb kábelt megvásárolni, az viszont általánosságban igaz, hogy ha egy kábel vastagsága vagy tömege (bár a kettő általában együtt jár) jelentősen kisebb az átlagosnál, az a minőség rovására megy.
Fontos szempont a kábel hosszúsága is; az USB 3.2 Gen 1 (=USB 3.0, USB 3.1 Gen 1) esetén az ajánlott maximális hossz 2 méter, USB 3.2 Gen 2 (=USB 3.1 Gen 2) és újabb szabványok esetén pedig 1 méter - elsősorban az adatátviteli sebesség miatt. A hosszabb kábel egyébként elméletileg a töltési teljesítményre is negatív hatással lehet, de ez legfeljebb az egyszerre hosszú és vékony kábeleknél okoz gondot.
Maradj a kaptafánál
Olyan USB kábelt válassz, amelyik az alapfeladatra koncentrál, és nem rendelkezik mindenféle extra funkcióval. Poénosnak tűnik, ha apró kijelző mutatja a töltési teljesítményt, ám a gyakorlatban ez a funkció teljesen felesleges. Egyes kábelek az egyik végükön több csatlakozót is tartalmaznak; az alapötlet is az, hogy utazáshoz például elég, ha csak egy kábelt viszel magaddal - ezeknél a kábeleknél azonban folyamatos kockázatot jelent az éppen nem használt csatlakozónál az, hogy egy idegen tárgy zárlatot okoz, valamint problémaforrás lehet az is, ha véletlenül egyszerre két eszközhöz is csatlakoztatod a kábelt.
És persze ott vannak még az Apple-féle MagSafe csatlakozót utánzó, mágneses megoldások - amelyek szintén potenciális veszélyforrások. A gyártók általában nem gondoskodnak a csatlakozók megfelelő védelméről, ezért a rövidzár lehetősége mind idegen tárgyak, mint az idők során felgyülemlő szennyeződések miatt fennáll. Ráadásul az USB-C csatlakozókat úgy tervezték, hogy amikor kihúzod, először mindig a nagyfeszültségű érintkezők között szűnik meg a kapcsolat, utoljára pedig a földelésnél.
Időben milliszekundumokról beszélünk, ám ezek fontos milliszekundumok: ha a mágneses csatlakozó szétválik, az összes érintkező között egyszerre szakad meg a kapcsolat, és - főleg PD töltés esetén - fennáll annak a lehetősége, hogy elektromos ív képződik. Ha peches vagy, ez a mozdulat a kütyüd halálos döfése is egyben.
