A közösségi média világában egyre több olyan tartalommal találkozhatunk, amelyekben gyerekek szerepelnek, sokszor nemcsak szórakoztató céllal, hanem egyértelmű kereskedelmi együttműködések részeként. Az NMHH 2025 őszén készült kidfluenszer-kutatása arra kereste a választ, hogy hol húzódik a határ az ártatlan online jelenlét és a potenciális kizsákmányolás között, illetve mikor válik a láthatóság teherként nehezedő elvárássá a kiskorúak számára.
A "kidfluenszer" kifejezés olyan gyermekeket jelöl, akik közösségi médiás tartalmakban jelennek meg reklám- vagy márkaépítési célból, gyakran szülői irányítással. A kutatás rámutat arra, hogy ezek a szereplések nem csupán játékos elfoglaltságként értelmezhetők, hanem jelentősen befolyásolhatják a gyerekek önképét, kapcsolatait és fogyasztói döntéseit. A fiatal követők különösen sérülékenyek, hiszen számukra a tartalmak reklámjellege sokszor nem egyértelmű, a képernyőn látott kortársakat pedig hiteles példaképként vagy akár barátként kezelhetik.
Az idealizált online világ folyamatos összehasonlításra ösztönöz, ami torzíthatja az önértékelést. A kutatás szerint a gyerekek hajlamosak a szereplőket szebbnek, sikeresebbnek vagy boldogabbnak látni saját maguknál, ami hosszabb távon önbizalomhiányhoz vagy testképzavarokhoz is vezethet. Ugyanakkor nemcsak a nézők, hanem maguk a tartalomgyártó gyerekek is komoly pszichológiai nyomás alá kerülhetnek. Ami kezdetben játéknak indul, idővel teljesítménykényszerré alakulhat, ahol a lájkok és nézettségi adatok válnak az önértékelés mércéjévé.
A kutatás külön hangsúlyozza, hogy a kidfluenszer-jelenség már nem kizárólag mentális egészségügyi kérdés, hanem gyermekjogi és munkajogi vetületei is vannak. A személyes élethelyzetek megosztása növeli a kiskorúak kiszolgáltatottságát, miközben az online térben a zaklatás, az adatlopás vagy más visszaélések veszélye is fokozottan jelen van. Az úgynevezett "branded childhood", vagyis márkásított gyerekkor fogalma arra utal, hogy a gyerekek mindennapjai digitális tőkévé válnak, ami sértheti a magánszférához való jogukat.
Különösen összetett helyzetet teremt, hogy a tartalmak mögött sok esetben a szülők állnak szervezőként és döntéshozóként. A szülő egyszerre törvényes képviselő és gyakran a bevételek kezelője is, miközben a gyermeknek kevés ráhatása van arra, hogyan használják fel a róla készült tartalmakat vagy az azokból származó bevételt. Ez könnyen konfliktust okozhat a gyermek érdekei és a család gazdasági szempontjai között. Az NMHH kutatása szerint a megoldás nem a teljes tiltásban, hanem a tudatos jelenlétben és a védelemben rejlik. Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek az online biztonsági szabályokkal, figyeljenek a korhatárokra, védjék a személyes adatokat, és rendszeresen beszélgessenek a gyerekekkel az internet működéséről. Emellett kiemelt szerepe lehet annak is, hogy a szülők moderátorként figyeljék a kommenteket és reakciókat, illetve szakmai segítséget (jogi, pszichológiai vagy gazdasági tanácsadást) vegyenek igénybe az együttműködések kezeléséhez.
A kutatás egyik legerősebb üzenete, hogy a gyerekek online jelenléte önmagában nem problémás, de a határok könnyen elmosódhatnak. A láthatóság ma már érték, ugyanakkor felelősséget is jelent - és az igazi kérdés az, hogy a digitális korban hogyan lehet úgy teret adni a kreativitásnak és az önkifejezésnek, hogy közben a gyermeki jogok és a biztonság ne sérüljenek.
