Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely újabb felfedezése alapjaiban változtatja meg azt, amit eddig az európai dinoszauruszokról gondoltunk. Egy frissen azonosított, jó állapotban fennmaradt koponyalelet igazolja, hogy a kréta időszakban Európában is éltek ceratopsiák, vagyis galléros, szarvas dinoszauruszok, amelyekről eddig szinte kizárólag Ázsiához és Észak-Amerikához kötődő fosszíliák voltak ismertek.
A Nature folyóiratban most megjelent tanulmány középpontjában az Ajkaceratops áll, egy körülbelül 85 millió évvel ezelőtt élt növényevő dinoszaurusz, amelynek maradványait Magyarországon, a Bakony területén tárták fel. Az új, teljesebb koponyalelet és az erről készült CT-vizsgálatok egyértelművé tették, hogy az Ajkaceratops valóban a Ceratopsia csoportba tartozott, vagyis közeli rokonságban állt a Triceratopshoz hasonló, ikonikus dinoszauruszokkal.
A lelet jelentősége túlmutat egyetlen faj pontos besorolásán. A kutatók arra is rámutattak, hogy több olyan európai dinoszauruszt, amelyeket korábban az Iguanodon rokonaiként, rhabdodontida ornithopodákként tartottak számon, valójában tévesen soroltak be. Az elemzések szerint ezek közül több is ceratopsia volt, köztük a korábban külön fajként kezelt Mochlodon is, amely az Ajkaceratopsszal azonos állatnak bizonyult.
Ez a felismerés új megvilágításba helyezi az európai kréta időszaki élővilágot. Akkoriban a kontinens nem összefüggő szárazföld volt, hanem a Tethys-tenger peremén elhelyezkedő szigetek láncolata, ami eddig sok kutatót visszatartott attól, hogy itt ceratopsiák jelenlétével számoljon. Az Ajkaceratops azonban azt bizonyítja, hogy ezek az állatok képesek voltak eljutni és alkalmazkodni ehhez a mozaikos környezethez.
A felfedezés egy régóta fennálló evolúciós hiányosságot is betölt. A ceratopsiák északi féltekén belüli vándorlása eddig Európánál megszakadni látszott, most azonban világossá vált, hogy a kontinens nem volt kivétel, csupán a fosszilis bizonyítékok hiányoztak vagy félreértelmezettek voltak. Ez arra készteti a kutatókat, hogy újragondolják az európai mezozoikumi növényevők eredetéről, kapcsolatairól és életmódjáról alkotott képet.
A tanulmány egyúttal a múzeumi gyűjtemények szerepére is felhívja a figyelmet. Az Ajkaceratops története jól mutatja, hogy a már korábban feltárt, raktárakban őrzött fosszíliák a modern képalkotó és elemzési módszerekkel új értelmet nyerhetnek, és akár évtizedes tudományos vitákat is eldönthetnek. Az iharkúti leletanyag most nemcsak egy dinoszauruszfajt helyezett új polcra az evolúció könyvében, hanem Európa őslénytani jelentőségét is látványosan megerősítette.
