Az ELTE kutatói többéves munkával feltárták, hogy az érett napraforgóvirágok szinte kivétel nélkül a földrajzi kelet felé fordulnak, és ennek sem a szél, sem a beporzó rovarokhoz való alkalmazkodás nem az oka. A drónfelvételek és terepkísérletek alapján a virágok így képesek a legtöbb napenergiát elnyelni olyan területeken, ahol a délutánok rendszerint felhősebbek, mint a délelőttök. A kutatások kimutatták, hogy a keletre néző napraforgók nagyobb fejeket és több, súlyosabb magot hoznak, mint más irányba állított társaik, tehát a tájolás közvetlenül összefügg a termés mennyiségével és minőségével.
A szakemberek három terepkísérlettel azt is vizsgálták, vajon a virágok keleti irányulása segíti-e a rovarok beporzását. A napraforgó-makettekkel és mesterségesen elfordított élő növényekkel végzett tesztek azonban egyértelműen mutatták: a rovarok ugyanannyira keresik fel a virágokat, akár északra, délre, nyugatra vagy keletre néznek, mivel összetett szemükkel minden irányból észreveszik a sárga szirmokat. Meteorológiai adatok elemzése szintén kizárta, hogy a kelet felé fújó szelek okoznák a jelenséget, hiszen ezek aránya Magyarországon alig haladja meg a 2 százalékot.
A kutatók párhuzamosan a napelemek tájolását is vizsgálták, és hasonló törvényszerűséget találtak. Az állandó dőlésű rendszerek optimális égtája sokszor nem a klasszikus földrajzi dél, hanem inkább délkelet, főleg ott, ahol a délutánok gyakrabban felhősek. Magyarországon, Olaszországban és az Egyesült Államokban így akár 5 százalékkal is több energiát nyerhetünk, ha a paneleket nem pontosan délre, hanem kissé délkeletre fordítjuk.
A napraforgók kelet felé fordulása tehát nem puszta botanikai érdekesség: a természet logikája itt is a hatékony energiahasznosítás felé mutat, amelyből az emberi technológiák, például a napelemrendszerek tervezése is közvetlenül profitálhat.
