Kanzi, a bonobó nem volt egy átlagos törpecsimpánz: képes volt megérteni az angol nyelvet, használt egyes szavakat, billentyűzettel kommunikált, és még a Minecraftot is játszotta időnként. Egy lenyűgöző főemlősről van szó, aki sajnos mostanra már nincs köztünk. Életének története azonban kulcsfontosságú az állatok képzelőerejének felmérése kapcsán.
A kutatókat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy adott fajok vagy egyedek mennyire képesek a képzelőerejüket használni. Vajon képesek-e úgy tenni egy nem létező tárgy esetében, mintha az létezne? Vadon élő csimpánzokat láttak már botokkal babázni vagy tárgyakat fura módokon használni, de minden eshetőségre akadt egyszerűbb magyarázat, Kanzi pedig a tökéletes bonobó volt egy komolyabb kísérlet elvégzéséhez.
Christopher Krupenye és Amalia Bastos kutatók bele is fogtak, és kezdetben megtanították neki kiválasztani két üvegedény közül azt, amelyikben a gyümölcslé volt. Ez hibátlanul sikerült, de ez után következett, hogy nem létező gyümölcslevet látványosan "öntöttek" átlátszó poharakba, majd egyik pohárból a másikba "visszatöltötték" a képzeletbeli folyadékot. Kanzi ezek után az esetek 68 százalékában ki tudta választani a "teli" poharat.
A kísérlet sikerének biztosításához egy újabb szakasszal álltak elő: egy üres és egy gyümölcslevet tartalmazó poharat raktak Kanzi elé. A teli poharat nem piszkálták, de az üresnél úgy tettek, mintha töltenének bele valamit. A majom az esetek 78 százalékában a valóban megtöltött poharat választotta. Ez azt jelenti, hogy meg tudja különböztetni a képzeletet a valóságtól. Ez már arra utalhat, hogy a képzelőerő működése nem emberi sajátosság, hanem közös őseinkben is jelen lehetett.
