Az emberi tudat digitalizálása kapcsán a fő kérdés egyre kevésbé az, hogy megtörténik-e, inkább az, hogy mikor. A szakértők szerint a jövőben mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálhatóvá válhat személyiségünk a rólunk hátrahagyott digitális nyomok - fájlok, fotók, videók, hangfelvételek és közösségimédia-posztok - alapján. A téma azután került ismét reflektorfénybe, hogy a Meta állítólag olyan szabadalmon dolgozik, amely nagy nyelvi modellek segítségével képes lenne egy elhunyt személy online "perszónáját" újraalkotni.
A tervezett rendszer egyfajta személyre szabott AI-ügynökként működne, képes lenne posztolni, reagálni, kommentelni és beszélgetni az elhunyt nevében, az illető korábbi online viselkedését utánozva. Az algoritmus figyelembe vehetné például, milyen gyakran és milyen stílusban reagált az illető mások bejegyzéseire, sőt akár jellegzetes emojihasználatát is lemásolhatná. Bár a szabadalom létezik, nincs bizonyíték arra, hogy a Meta valóban bevezetné a funkciót. Ugyanakkor az AI-fejlesztési verseny - amelyben olyan cégek vesznek részt, mint az OpenAI, a Microsoft, a Google vagy az Anthropic - arra utal, hogy a technológia gyorsan halad ebbe az irányba.
A kérdés azonban nem csupán technológiai, hanem mélyen emberi is: a gyász és a veszteség sokakat késztethet arra, hogy kapcsolatba lépjenek egy elhunyt szerettük mesterségesen rekonstruált változatával. Bár sokan idegenkednek az ötlettől, a szakértők szerint a digitális másolatok idővel elfogadottá válhatnak - különösen egy olyan világban, ahol életünk szinte minden mozzanata adatként rögzül, és a mesterséges intelligencia egyre pontosabban képes utánozni hangunkat, stílusunkat és viselkedésünket. Hogy ez milyen hatással járhat a gyászolókra, és mennyiben segíti, vagy épp hátráltatja az elengedést és a feldolgozást? Nos, ugyan nem vagyunk pszichológusokkal, de ezzel kapcsolatban vannak aggodalmaink.
