Különleges mentőakcióra készül a NASA, amelynek főszereplője nemcsak egy öregedő űrtávcső, hanem egy igazi repüléstörténeti ritkaság is. Június 27-én indulhat útnak a LINK nevű szervizűreszköz, amelynek feladata az lesz, hogy magasabb pályára emelje a Neil Gehrels Swift Obszervatóriumot, megakadályozva annak idő előtti megsemmisülését. A küldetéshez pedig a világ utolsó még repülő Lockheed L-1011 TriStar repülőgépét, a Stargazert is bevetik.
A Stargazer 1974-ben készült, eredetileg széles törzsű utasszállítóként szolgált, és a korszak egyik úttörő típusának számított a kétfolyosós kialakításával. Húsz évvel később azonban teljesen új szerepkört kapott: a Northrop Grumman Pegasus XL hordozórakétájának légi indítóplatformjává alakították át. Az átalakítás során a repülőgép törzse alá került a rakéta felfüggesztési rendszere, amely lehetővé teszi, hogy nagy magasságban indítsák útjára az űreszközt.
A Stargazer mintegy 12 kilométeres magasságba emelkedik, ahol elengedi a Pegasus XL rakétát. Az néhány másodpercnyi szabadesés után beindítja hajtóművét, majd önállóan folytatja útját a világűr felé. Az elmúlt három évtizedben a különleges repülőgép közel ötven ilyen indításban vett részt, mára pedig ez az egyetlen még üzemképes Lockheed L-1011, amely ráadásul jelenleg az egyetlen olyan repülőgép a világon, amely orbitális rakéták légi indítására képes.
A mostani küldetés célpontja a Neil Gehrels Swift Obszervatórium, amelyet 2004 novemberében állítottak Föld körüli pályára. Az űrtávcső elsődleges feladata a gammakitörések vizsgálata, vagyis az univerzum legnagyobb energiájú robbanásainak megfigyelése. Az évek során azonban fokozatosan csökkent a keringési magassága, és a NASA számításai szerint már 50 százalék az esélye annak, hogy irányítatlanul lépjen vissza a légkörbe, ahol megsemmisülne.
Ennek elkerülésére a NASA az arizonai Katalyst Space vállalatot bízta meg a LINK nevű szervizűreszköz fejlesztésével. A jármű feladata az lesz, hogy utolérje a Swiftet, majd finoman magasabb pályára tolja azt, meghosszabbítva ezzel az űrteleszkóp működési idejét. A Swift 20,6 fokos pályahajlásszögön kering a Föld körül, hogy elkerülje a dél-atlanti anomáliát, vagyis a bolygó mágneses mezejének egyik leggyengébb régióját, ahol a műholdakat fokozott sugárzás éri. Egy hagyományos földi indítás ehhez a pályához jóval több üzemanyagot igényelne, míg a levegőből indított Pegasus XL költséghatékonyabban képes teljesíteni a feladatot. A NASA szerint jelenleg ez az egyetlen olyan hordozórakéta, amely a rendelkezésre álló költségkereten belül képes végrehajtani ezt a küldetést.
Ha a mentőakció sikerrel jár, az nemcsak a Swift számára jelenthet újabb éveket a világűrben, hanem egy teljesen új korszak kezdetét is az űreszközök karbantartásában. A NASA abban bízik, hogy a robotizált szervizküldetések a jövőben gazdaságos megoldást kínálhatnak az értékes műholdak és tudományos űreszközök élettartamának meghosszabbítására.
