Sokan úgy vélik, hogy az önvezető autók elterjedését főként a technológiai korlátok hátráltatják. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb: a városi környezet kaotikussága, kiszámíthatatlansága és állandó változása az igazi kihívás. Ezt kutatják a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Laboratóriumának (SCL) szakemberei, akik olyan vezérlési algoritmusokat fejlesztenek, amelyek éles helyzetekben is képesek biztonságosan és gyorsan dönteni.
""A városi közlekedés elképesztően komplex. Nincs két ugyanolyan helyzet, és rengeteg különböző típusú közlekedő van jelen egyszerre"
- mondja Aradi Szilárd, a kutatócsoport egyik tagja. Egy rolleres a sáv közepén, egy figyelmetlen gyalogos a járdáról, vagy egy autó, amelynek utasa hirtelen kinyitja az ajtót, ezek mind olyan váratlan események, amelyeket az emberi sofőr ösztönösen, tapasztalatból kezel. Egy önvezető autónak viszont pontosan meg kell értenie, mi történik, és ehhez különböző szenzorok és algoritmusok együttes munkája szükséges. Az egyik kulcsfogalom a szenzorfúzió, amely során az autó különböző érzékelőiből (például kamerákból, radarokból és lézerszkennerekből) származó adatokat a rendszer egységes, értelmezhető képpé alakítja. Ez teszi lehetővé, hogy még hiányos vagy ellentmondásos adatok alapján is helyes döntést hozzon a jármű.
A gépi tanulás ugyan hatékony eszköz lehet mintázatok felismerésére, ám ha a rendszer új, ismeretlen helyzettel találkozik, a fizikai törvényeken alapuló irányításelméleti modellek nyújtanak biztos fogódzót. Ezek pontosan leírják, hogyan viselkedik egy jármű különböző körülmények között, például csúszós úton, nagy sebességnél vagy vészhelyzetben.
Az SCL-nél jelenleg olyan szituációkat modelleznek, mint például egy hirtelen útra esett faág elkerülése rossz látási viszonyok között. Ilyenkor a járműnek valós időben kell kiszámítania az optimális kikerülési pályát, és előre megjósolni, hogyan reagálnak majd a többi közlekedő.
Egy másik kutatási terület a hátrafelé figyelés: míg az ember csak időnként néz a visszapillantó tükörbe, az önvezető rendszer folyamatosan figyeli a jármű mögötti eseményeket. Ha például hátulról túl gyorsan közeledik egy másik autó, a rendszer akár gyorsítással is elkerülheti az ütközést, ha az útviszonyok engedik.
"A mi szemléletünkben a valódi autonóm közlekedés, a megfelelő reagálás a városi környezetben felmerülő váratlan helyzetekre nem egyetlen algoritmuson vagy a tökéletes szenzorokon múlik, hanem az egész rendszer megbízható, átlátható és előre modellezhető működésén"
-hangsúlyozza Aradi Szilárd. Ez a holisztikus megközelítés teszi lehetővé, hogy az önvezető autók lépésről lépésre alkalmazkodjanak a valós, városi közlekedési környezethez, először zárt pályákon, később pedig a forgalmas városok utcáin is.
