Valószínűleg kevesen válaszolnának igennel arra a kérdésre, hogy szeretik-e az évenként két alkalommal kötelező óraátállítás gyakorlatát, ám mivel az EU-n belül nem sikerült a kérdésben egységes álláspontot kialakítani, várhatóan sokáig tekergethetjük még a mutatókat előre és hátra egy-egy órával attól függően, hogy a tél jön éppen, vagy a nyár. Mindenesetre vészesen közeleg a következő alkalom, vasárnap, október 26-án hajnalban vissza kell tekernünk a mutatókat: 3 óráról 2-re váltunk, ezzel hivatalosan is kezdetét veszi a téli időszámítás.
A jó hír, hogy egy órával tovább alhatunk, a rossz, hogy a sötétség is korábban ereszkedik ránk - míg szombaton 17:39-kor nyugszik le a Nap, vasárnap már 16:37-kor búcsúzik.
Talán nem mindenki tudja, de a téli időszámítás számít az igazi, ehhez képest csúsztatjuk előre az órát tavasszal, hogy esténként tovább élvezhessük a világosságot. Most viszont visszatérünk a "normális" menetrendhez - legalábbis a csillagászati értelemben. A szakértők többsége szerint, ha már választani kell, a téli időszámítás a kedvezőbb, mert közelebb áll szervezetünk természetes ritmusához. A testünk viszont nem feltétlenül rajong az erőszakos váltásért. Az óraátállítás felborítja a biológiai órát, ami fáradtsághoz, fejfájáshoz, alvászavarhoz, sőt akár szívritmusproblémákhoz is vezethet, és napokba telik, mire újra egyensúlyba kerülünk.
Az időhöz való viszonyunk persze régebben egészen más volt. Mielőtt a mechanikus órák, majd a digitális kijelzők átvették volna az irányítást az életünk felett, az emberek egyszerűen a Nap járásához igazították a napirendjüket. Az egységes időszámítást csak a vasút tette szükségessé, hogy a menetrendek összehangolhatók legyenek. A nyári időszámítás ötletét pedig az energiamegtakarítás kényszere szülte de a gazdaságnak és a turizmusnak is előnyös, nem beszélve a közbiztonság kérdéséről.
