Mi jut eszünkbe elsőként a régmúlt PC-it felidézve? Ha a bézs szín, a jumperelés, az eldolgozatlan, érfelvágó PC-s házak és a sokszor félnapos kínszenvedés egy-egy szoftveres probléma miatt, akkor minden valószínűség szerint még az idő sem tudta megszépíteni emlékeinket (vagy mégis?). De nem érdemes elkönyvelni a PC-k sötét középkorának a 30-20-10 évvel ezelőtti időszakot, mert számtalan olyan kísérletezés, technológia is megjelent, amik igazán hasznosnak bizonyultak és lehetett szeretni őket. A trendeket is érdemes megnézni mai szemmel, mert akkoriban több olyan fejlesztési irány és tempó teljesen természetes volt, ami ma már elképzelhetetlen. Listánkban a számunkra legemlékezetesebb technológiákat és trendeket gyűjtöttük össze, de persze ez szubjektív, ezért kommentben várjuk a te toplistádat és kedvenc múltbéli PC-s termékeidet, technológiáidat vagy trendjeidet.
Sebességduplázás
Abszolút időszerű a listát egy olyan jelenséggel kezdeni, ami anno teljesen természetes volt mindenki számára. Ez nem más, mint a
valódi generációváltások.
Hozzá voltunk szokva, hogy amikor egy-egy új processzor, videokártya, vagy egyéb komponens megjelent, az érezhető előrelépés volt az előző modellekhez képest. Rendben, néha előfordultak apróbb ráncfelvarrások és finomhangolások, de a generációváltások mindig grandiózusok voltak. Ilyen gépfejlesztések után óriási reveláció volt elővenni a jól ismerten szaggató játékainkat, vagy azon felhasználói programokat, ahol eddig idegőrlő csigalassúsággal vánszorgott a bitkolbász, és gyönyörködni abban, hogy az új gépen minden sokkal gyorsabb. Gyakori volt a kb. 2-szeres gyorsulás, de néha még az ennél nagyobb előrelépés is megesett.
Ehhez képest mit kapunk manapság? Ha tényleg látványos gyorsulásra vágyunk, sok ezer dolláros processzort, videokártyát, alaplapot kell vásárolnunk, és még akkor sem garantált, hogy valóban olyan hihetetlen lesz az eredmény. Sajnos mára általánossá vált a jó esetben is csupán 10-20%-os generációnkénti teljesítményjavulás. Nem is csoda, hogy januárban mindenki felkapta a fejét, amikor a múlt szeleként megcsapta a PC-s gamereket, hogy az új, 600 Dollár alatti videokártya, a GeForce RTX 5070 majd azt a tempót hozza, amire előtte 2 évvel még csupán az 1500 dolláros modell volt képes. Azóta már tudjuk, hogy ez sajnos átverés volt.
Elérhető árú videokártyák
Ezzel el is érkeztünk következő fájó témánkhoz, ami szintén érzékeny gyenge pontja a mai PC-világnak. Már a kezdetek kezdetén is nagyon drága mulatságnak számított egy-egy új csúcskategóriás videokártya, vagy anno 3D-gyorsító megvásárlása (például a 3dfx Voodoo 60 ezer forintba került megjelenésekor!), azonban kialakult egy erős középkategória, amiben szinte minden gamer talált elérhető és jól használható modellt. 60-80 ezer forint körül már önfeledt játékra alkalmas GeForce-t vagy Radeont kaptál, 150-200 ezer forintért pedig már tényleg olyan VGA kerülhetett a gépedbe, ami a csúcskategória alját kóstolgatta. Ez mára elmúlt, és már annak is örülünk, hogy az új Radeon 9000-es széria két tagja egyáltalán kapható 300 ezer forint magasságában. A videokártyák világa lesújtó képet fest: a valamirevaló modellekből óriási a hiány, a két GPU-gyártó (bocsánat, Intel, de jelenlegi dGPU-teljesítményed alapján nem tudunk komolyan venni) pedig nem töri magát, hogy a régmúlt időket idéző sebességgyorsulást kínáljon generációváltásnál, ráadásul elérhető áron. Az Nvidiát leköti az AI-gyorsítók piacán tomboló, csillapíthatatlan vásárlási láz, az AMD pedig a processzorokra, valamint a konzolokra és beágyazott APU-kra koncentrál (például a kézi játék-PC-k és játékkonzolok piaca).
Rengeteg port a laptopokon
De nyergeljünk át a technikai szép emlékekre. Például azokra az időkre, amikor nem volt nagy szám, ha került egy notebook oldalára SD-kártyaolvasó, vagy RJ45-ös Ethernet port. Volt rengeteg USB csatlakozás, többféle videókimenet, az alaptulajdonságok listájának bővítéséhez pedig nem kellett szétkapni a gépet, vagy újat vásárolni, elég volt egy kiegészítő kártyát oldalról becsúsztatni az újabb funkciók érdekében (PCMCIA foglalat).
Ahogy a laptopok egyre vékonyabbá váltak, úgy maradoztak el elsőként a fizikailag nagyobb portok (például D-Sub, RJ45), aztán olyan gyártó is akadt, akinek már a HDMI és a normál, Type-A USB is túlságosan vastaggá és elavulttá vált. Manapság azzal igyekeznek mindezt tompítani a gyártók, hogy multifunkcionális Type-C portokkal pakolják meg a notebookok oldalait, és azért valljuk be, egyre kevesebb perifériát csatlakoztatunk, vagy ha mégis, sokszor vezeték nélküli megoldást használunk.
Javítható, fejleszthető dizájn
Nem csupán a sok port volt kényelmes és praktikus a több generációval ezelőtti notebookok esetében. A laptopokat sokkal egyszerűbben lehetett akár házilag is szervizelni. Nem is volt kérdéses, hogy cserélhető, bővíthető a memória, de akár a portokat is tudtad egyszerűen javítani, az akkumulátort pedig a gép szétszerelése nélkül le tudtad szedni a gép aljáról és akár egy mozdulattal újra cserélni.
És ez még nem minden. A legtöbb mobil processzor bontható foglalatba került, vagyis némi utánajárással és kézügyességgel akár CPU-t is fejleszthettél laptopodban! Egy időben a dedikált mobil grafikus gyorsítókkal is hasonló volt a helyzet, elég csak az MXM technológiákra gondolni. Ilyenkor egy kisebb NYÁK-lap cseréjével a teljes grafikus alrendszert erősebbre válthattad a laptopban.
Azt elismerjük, hogy a mai, modern, kompakt dizájnokba néhány ilyen megoldás egyszerűen nem fér bele, de azzal nem értünk egyet, hogy a szerelhetőséget, javíthatóságot miért lehetetleníti el oly sok gyártó. Kíváncsiak várjuk, hogy az EU által kötelező érvényűvé tett javításhoz való jog miként fog elterjedni a notebookok világában.
SLI/CrossFire
Anno a gyártók nem sokat hezitáltak, amikor valami lélegzetelállítót, különlegeset kellett alkotni. Ha éppen fel akarták hívni magukra a figyelmet, kihúzták a halálbiztos duplázós trükköt, és minimális erőfeszítéssel alkottak egy olyan technológiát, vagy akár egyetlen kártyát, ami 2× jobb volt, mint a jelenlegi legerősebb modell. Mindezt úgy, hogy nem ugrottak generációt, egyszerűen megfogták a legerősebb chipjüket, és egy NYÁK-lapra kettőt felszereltek egymás mellé. Ehhez már csupán egy olyan technológia kellett, ami megfelelően elosztja a terhelést és gondoskodik róla, hogy a felhasználók is érezzék a gyorsulást. A sort a 3dfx nyitotta az SLi technológiával, majd jött az ATi/AMD CrossFire-je és az Nvidia SLI technológiája (ez utóbbi cég anno felvásárolta a 3dfx céget, de a két SLI technológia nem ugyanazon az elven működik). Manapság már nem reménykedhetünk ilyen látványos hardvercsodákban, bár tény, hogy régen is sokszor a megfizethetetlen luxuskategóriába tartoztak ezek a duplázott GPU-s, két- vagy négykártyás megoldások, és azért szoftveres gondok is gyakran kísérték az ilyen hardverszörnyetegeket.
Dupla CPU-s alaplapok
És ha már duplázás, a kétfoglalatos, de semmiképp sem szerverekbe szánt alaplapokról is meg kell emlékeznünk. Szintén különc PC-s komponensekről van szó, ahol két, átlagos asztali PC-kbe szánt processzort tudtál összepárosítani egyetlen ATX-, vagy E-ATX-méretű alaplapon a megduplázott számítási teljesítmény érdekében. Ezek a CPU-k még egymagos, egy utasításszállal dolgozó példányok voltak, ma már a 10-16-magos CPU-k sem ritkák, a kétfoglalatos asztali PC-k pedig teljesen kikoptak. Az egyik ilyen sztár-alaplap az Abit BP6 volt, aminek már puszta említésére is megdobban a sokat látott PC-sek szíve (anno egy kész csoda volt ez az alaplap). Ebbe két normál Intel Celeron CPU-t tudtál SMP multiprocesszoros üzemmódra bírni, sőt, tuningolhattad is őket, továbbá az alaplap kezelt 8 IDE HDD-t és jumpermentes beállítást is kínált, ami akkoriban még nagy dolognak számított (1999-et írtunk akkor). Csak abban kellett reménykedni, hogy a te lapodon nem robbannak fel az elektrolit kondenzátorok.
Hasznos PC-előlap
Ahogy először a 3,5 colos, majd később az 5,25 colos meghajtók kikoptak a PC-k világából, úgy az előlapi beépítőhelyek is elvesztették jelentőségüket, így a PC-s házakat gyártó cégek megszabadultak ezektől. A házak előlapja új dizájnt kaphatott, nem törte meg sem meghajtó, sem ronda vaklap, belül pedig több hely maradt a hűtésnek, vagy éppen eltűnt ez a hely, hogy még kisebb lehessen a ház.
Mi nem is feltétlenül az optikai meghajtókat, vagy a flopit sírjuk vissza, hanem azokat a 3,5/5,25"-os helyre beépíthető előlapi modulokat, amik praktikus, új funkciókat és egy sereg portot adtak a géphez. Gyakori volt például a HDD-rack akár 3,5, akár 2,5 colos meghajtókhoz (vagy kombináltan mindkettőhöz), a multiformátumos kártyaolvasó, az extra hangkártya erősítővel, vagy például a portbővítő, hogy még több előlapi csatlakozást érhess el kényelmesen. Ma is van igény ilyesmire, de ehhez asztali kiegészítő USB-s hubokat kell bevetned, mert az 5,25"-os hellyel rendelkező PC-s házak ritkák, mint a fehér holló.
Hatásos házi tuning
Előszeretettel használják a gyártók a tuning és az overclock, vagyis OC-jelölést rengeteg komponens esetében. Ezzel nagy gond nincs is, csupán annyi, hogy elkoptatták ezt a jelzőt. Egy-egy "OC"-jelölésű videokártyánál sokszor csak 30-80 MHz-es órajelemelést kapsz, ami szinte észrevehetetlen játék közben.
Ha ma komoly eredményeket szeretnél elérni tuningolással, a legdrágább alaplapot, CPU-t, memóriát és videokártyát kell beszerezned olyan hűtéssel és tápegységgel, ami akár százezer forintra rúg. Még így sem garantált, hogy stabilan látványos gyorsulást érsz el, legyen szó akár processzorról vagy videokártyáról.
Régebben nem feltétlenül kellett a legfelső polcról válogatnod, ha érdemi tuningot szerettél volna. A túlpörgetéshez sok utánaolvasásra, még több kísérletezésre és jól megválogatott komponensekre volt szükség. Anno például egy Intel Celeron 300A CPU-t egy átlagos alaplapban is fel tudtál húzni akár 540 MHz-re, és ami a legjobb, hogy ez az órajelemelés a számítási teljesítményben is érezhető volt. A videokártyáknál is több száz MHz-et tudtál emelni, ahogy a RAM moduljaidnál is elérhettél 10-20%-os gyorsulást is. Persze a rizikó benne volt, ha valamit rosszul csináltál, az akár végzetes hardverhalállal is járhatott, de ha türelmes és óvatos voltál, mindig lehetett annyit tuningolni, hogy az eredmény a használat közben is érezhető legyen.