Egy brit mentális egészségügyi intézmény egészen szokatlan eszközt tesztel a járóbeteg-ellátásban: egy puha, kis fókára hasonlító terápiás robotot. A Kent and Medway Mental Health NHS Trust PARO nevű robotja nem játékszerként kerül a rendelőkbe, hanem kiegészítő, gyógyszermentes segítségként, amely azt vizsgálja, hogyan lehet kényelmesebbé és kevésbé megterhelővé tenni a tanulási nehézségekkel élő páciensek mentális egészségügyi találkozóit.
A PARO egy terápiás célra tervezett robot, amely egy bébifókára hasonlít, és reagál az érintésre, a hangra, a fényre, a hőmérsékletre és a mozgásra. Finom mozdulatokkal és halk hangokkal válaszol, ölbe lehet venni, meg lehet simogatni, és képes olyan nyugodt fókuszponttá válni, amely segíthet oldani a feszültséget egy klinikai környezetben. A cél nem az, hogy a robot átvegye az orvosok, ápolók vagy terapeuták szerepét, hanem az, hogy könnyebbé tegye a kommunikációt azoknál, akiknek egy rendelő, egy vizsgálat vagy egy beszélgetés önmagában is túl sok lehet.
Dr. Sharna Bennett, a trust senior resident doctora szerint sok általuk támogatott ember számára a klinikai környezet nyomasztó lehet, ez pedig megnehezíti, hogy részt vegyenek a saját ellátásukkal kapcsolatos beszélgetésekben. A PARO szerinte gyengéd, személyre szabottabb módon segíthet abban, hogy a páciensek megnyugodjanak és jobban bevonódjanak a találkozóba. A projekt a trust Innovation Den nevű kezdeményezéséből nőtt ki, ahol a dolgozók új ötleteket javasolhatnak az ellátás fejlesztésére.
A robotfóka nem teljesen új találmány, és nem is most használják először egészségügyi környezetben. A PARO-t Japánban fejlesztették, és több országban alkalmazzák demenciával élő embereknél, ahol egyes kutatások szerint csökkentheti a szorongást, javíthatja az érzelmi jóllétet, támogathatja a társas interakciót és segíthet abban, hogy a páciensek könnyebben kifejezzék magukat. A Brightoni Egyetem korábbi PARO-projektje is arról számolt be, hogy a robot bizonyos esetekben nyugtató hatású lehet, bár nem mindenki reagál rá pozitívan, és vannak, akiket például a hangja zavarhat.
Pont ezért fontos, hogy a mostani brit program egyelőre kísérleti jellegű. A Kent and Medway Mental Health NHS Trust kifejezetten azt szeretné felmérni, kiknél hasznos a robot, milyen helyzetekben érdemes alkalmazni, és hol vannak a módszer korlátai. A pilot során a páciensek, családtagok, gondozók és szakemberek visszajelzéseit is gyűjtik, és olyan szempontokat figyelnek majd, mint a részvétel az időpontokon, a megfigyelt szorongásszint, valamint a betegek és a dolgozók tapasztalatai.
Ha a próba sikeres lesz, a trust más területeken is bevetheti a PARO-t, például idősebb felnőttek fekvőbeteg-ellátásában. Ez még nem jelenti azt, hogy hamarosan minden rendelőben robotállatok várják a pácienseket, de jól mutatja, merre keresi az egészségügy a kevésbé gyógyszerközpontú, támogató megoldásokat. Egy ilyen eszköz nem oldja meg önmagában a mentális egészségügyi ellátás nehézségeit, de segíthet abban, hogy egy nehéz helyzetben lévő ember kevésbé érezze magát kiszolgáltatottnak.
A robotfóka elsőre furcsának tűnhet, de az ötlet mögötte nagyon is emberi. A mentális egészségügyi ellátásban sokszor nem az a legnagyobb akadály, hogy nincs mit mondani, hanem az, hogy a páciens nem tud elég biztonságban és nyugalomban lenni ahhoz, hogy megszólaljon. Ha ehhez egy puha, reagáló, kiszámítható robotfóka ad kapaszkodót, akkor nem a sci-fi győzött az orvosláson, hanem az ellátás talált egy újabb eszközt arra, hogy kevésbé legyen félelmetes.
