Az Ohio State University kutatói különös, de működő kísérletet hajtottak végre: siitake gombákból készítettek működő memóriacellákat. A Honda Research Institute támogatásával készült tanulmány során négy siitake gombát neveltek laboratóriumi körülmények között, majd egyhetes napfényes szárítás után elektromos áramkörbe kötötték őket egy Arduino UNO mikrokontroller segítségével.
A gombák porózus szövetében található micéliumhálózatok vezetőképességét használták ki, amelyek képesek elektromos töltéseket tárolni és továbbítani - vagyis memrisztorként, azaz nem felejtő memóriacellaként viselkedni. A kutatók két kiszárított, majd vízpárával újraaktivált gombát kapcsoltak össze, és különféle feszültséghullámokat vezettek beléjük, miközben az Arduino 56 ezres baud-sebességgel olvasta az adatokat.
Az eredmények meglepően pontosak voltak: a mérési pontosság 46 és 95 százalék között mozgott, a legjobb eredményt egy 10 Hz-es, 5 voltos szinuszhullám adta. Az írási és olvasási tesztek 88 és 96 százalékos sikerarányt hoztak, ami a kutatók szerint már elegendő bizonyíték arra, hogy a gombák biológiai alapú adattárolásra is alkalmasak lehetnek.
Az ilyen úgynevezett "gombamemóriák" egyik legnagyobb előnye, hogy nem termelnek mérgező hulladékot, ellentétben a szilíciumalapú chipekkel, és egyszerűen, környezetbarát módon lebomlanak. A kutatás mindössze két hónapig tartott, így a hosszú távú adatmegőrzési képességeket még vizsgálni kell, de az elméleti alapok már most komoly érdeklődést váltottak ki.
A projekt nemcsak a tudományos közösség figyelmét keltette fel, hanem a techrajongókét is. A kutatók szerint bárki kipróbálhatja otthon a kísérletet egy Arduino UNO R4 mikrokontrollerrel és néhány szárított siitake gombával. És ha valaki úgy érzi, hogy a micéliumhálózatok túl sci-fibe illők, annak csak elég felidéznie a Star Trek: Discovery sorozatot, ahol a "Spore Drive" épp egy hasonló biológiai hálózatra épült.
