A Királyok völgyében fekvő, 1922-ben felfedezett sírkamra ma minden korábbinál rosszabb állapotban van. A mennyezeten repedések futnak végig, a sziklák rétegei a magas páratartalom miatt leválnak, és a több mint háromezer éves falfestményeket gombásodás fenyegeti. A bejárat mentén húzódó repedéseken keresztül az esővíz is bejut, ami tovább gyorsítja a pusztulást.
Howard Carter brit régész annak idején a KV62 jelzésű sírt fedezte fel, amelyet a jelek szerint eredetileg nem uralkodói temetkezésre szántak - a fiatalon elhunyt fáraó számára gyorsan alakították át. A helyszínen használt esznai pala különösen érzékeny a hőmérséklet- és páratartalom-ingadozásra, emiatt a falak tágulnak, majd repedeznek, veszélyeztetve a festett felületeket.
A Királyok völgyében korábban több sír is súlyosan károsodott a hirtelen lezúduló árvizek miatt. Ezek nemcsak a kőzeteket bontják, hanem a nedvességgel együtt gombák elszaporodását is elősegítik. A falfestmények, amelyek Egyiptom művészetének páratlan értékei, így fokozatosan halványulnak és mállanak szét.
Szaíd Himída, a Kairói Egyetem kutatója szerint a sír állapotromlásában kulcsfontosságú szerepet játszott az 1994-es árvíz, amely óta a folyamat visszafordíthatatlanná vált. Himída tanulmányában sürgette a páratartalom stabilizálását és egy átfogó restaurálási projekt elindítását.
Kollégája, Mohamed Atíja Havás figyelmeztet: a völgy sírjai mélyen a sziklába vájt üregek, így különösen érzékenyek a hegyekből lezúduló villámárvizekre és omlásokra. A térség több más lelőhelye is veszélyben van, és a kutató szerint bármelyik pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa.
Bár Théba nekropolisza az UNESCO világörökség része, a védelem korántsem elegendő. Szakértők és régészek évek óta sürgetik, hogy az egyiptomi hatóságok hozzanak létre egy független bizottságot, amely pontosan felméri a geológiai és művészeti kockázatokat. A szakvélemény alapján célzott megerősítési munkálatok kezdődhetnének - mielőtt a történelem egyik legértékesebb sírja végleg megadja magát az időnek.
