A Doomot ma már tényleg mindenre rá lehet erőltetni, de az újabb mutatvány még így is kiemelkedik a mezőnyből. Egy fejlesztő most azt oldotta meg, hogy a klasszikus lövölde DNS-en (Domain Name System) keresztül töltődjön be, méghozzá úgy, hogy közben nem ír fájlokat a háttértárra. Az egész megoldás közel kétezer DNS TXT rekordból rakja össze a shareware verziót, amit aztán egy PowerShell-paranccsal lehet életre kelteni.
Az ötlet alapja annyi, hogy a DNS ugyan nem fájlok tárolására lett kitalálva, de rengeteg szöveges rekordot el lehet benne helyezni. Ha valaki elég elszánt, ebből össze tud rakni valami egészen abszurd dolgot is. Pont ez történt most. A projekt a Doom megosztott változatát 1964 TXT rekordra bontja szét, majd ezeket újra összerakja a memóriában. Vagyis technikailag nem klasszikus telepítésről van szó, inkább egy nagyon beteg bizonyítékról arra, hogy a "de vajon ezen is elfut-e a Doom?" kérdésre még mindig lehet új válaszokat adni.
A megoldás mögött Adam Rice áll, aki Nobuaki Tanaka C#-os Doom-változatára, a Managed Doomra épített, és azt faragta tovább. A játék méretét állítólag 8,4 MB-ról 1,9 MB-ra húzta le, hogy jobban kezelhető legyen a DNS-es szétbontás. Hang nincs benne, tehát nem ez lesz az ideális módja annak, hogy valaki nekiüljön végigtolni a Doomot, de itt nyilván nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy technikailag működik.
Az egész azért külön vicces, mert a DNS-es trükközés eddig inkább a biztonsági világban került elő, például amikor kártevőket próbáltak ilyen módon darabokban elrejteni és átvinni. Innen nézve szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb valaki ugyanebből nem vírust, hanem Doomot rak össze. Az internet történetéből lassan külön alműfaj lehetne azokból a projektekből, amelyek semmilyen gyakorlati haszonnal nem járnak, cserébe tökéletesen megmutatják, mennyire kreatívan lehet rossz irányba használni egy technológiát.
És persze a Doom ezzel megint bővítette azt a már így is teljesen elborult listát, hogy min futott már el az évek során. Billentyűn, PDF-ben, Wordben, Minecraftban, okoslámpán, kasszán, fűnyírón, QR-kódon, képernyőkímélőben és még ki tudja min. Most ehhez csatlakozott a DNS is, ami elsőre talán nem annyira látványos, mint egy hűtőn vagy egy terhességi teszten futó Doom, de a maga módján legalább annyira beteg.
A Doomnak egyébként pont ez a második élete. Már régen nem csak egy régi klasszikus FPS, hanem egy technológiai stresszteszt, egy programozói poén és egy internetes néphagyomány egyszerre. És amíg vannak fejlesztők, akik képesek meglátni a DNS-ben, egy PDF-ben vagy egy PowerShell-parancsban is a lehetőséget arra, hogy azon is Doom fusson, addig ez a játék valószínűleg sosem fog igazán eltűnni.
