Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a klímaváltozás nemcsak azt befolyásolja, mennyi élelmiszert tudunk megtermelni, hanem azt is, mennyire tápláló az, ami végül a tányérunkra kerül. A Washington Post a Leideni Egyetem kutatására építve arról ír, hogy több alapvető növény, köztük a búza, a rizs, a burgonya, a bab és a csicseriborsó ma már kevesebb fontos tápanyagot tartalmazhat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A háttérben a légkör növekvő szén-dioxid-szintje áll, amely megváltoztatja a növények növekedését és összetételét. A jelenség elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a növényeknek szükségük van szén-dioxidra a fotoszintézishez. A gond az, hogy a több CO₂ nem egyszerűen "jobban növő" növényeket eredményez. A kutatók szerint a növények több szénhidrátot, például keményítőt és cukrot halmozhatnak fel, miközben csökkenhet bennük az olyan tápanyagok aránya, mint a vas, a cink és a fehérje. Magyarul ugyanaz az étel kalóriában megmaradhat bőségesnek, de közben kevesebbet ad abból, amire a szervezetnek valóban szüksége van.
A Leideni Egyetem kutatói 43 élelmiszernövényt és 32 különböző tápanyagot, illetve egyéb összetevőt vizsgáltak korábbi kísérletek és adatok összevetésével. Eredményeik szerint a tápanyagsűrűség átlagosan már most is csökkent a nyolcvanas évek vége óta, amikor a légköri szén-dioxid koncentrációja körülbelül 350 ppm volt. A kutatók szerint ma már 425 ppm körül járunk, vagyis a folyamat nem távoli jövő, hanem részben már jelen idő. A csökkenés átlagban néhány százalékosnak hangzik, de globális szinten ez hatalmas különbséget jelenthet. A Washington Post által idézett becslések szerint 2050-re további 175 millió embernél jelentkezhetnek cinkhiányhoz köthető egészségügyi problémák, 122 millióan válhatnak fehérjehiányossá, és nagyjából 1,4 milliárd nő és gyermek veszíthet étrendjéből annyi vasat, hogy az súlyosbíthatja a vérszegénység kockázatát a veszélyeztetett térségekben.
A probléma nem egyformán érinti a világ minden részét. A gazdagabb országokban több lehetőség van pótlásra: változatosabb étrend, dúsított élelmiszerek, étrend-kiegészítők és jobb egészségügyi ellátás áll rendelkezésre. A szegényebb régiókban viszont sok ember étrendje néhány olcsó alapnövényre épül, például rizsre vagy búzára. Ha ezekben kevesebb lesz a fontos mikroelem, akkor azoknál romolhat a helyzet a legjobban, akik már most is a tápanyaghiány határán élnek.
A kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy nem minden növény reagál ugyanúgy. Egyes tápanyagok bizonyos terményekben erősebben csökkenhetnek, máshol alig változnak, sőt néhány összetevőnél növekedés is előfordulhat. Pont ezért nem elég általánosságban "több ételről" beszélni: az élelmezésbiztonság mellett egyre fontosabbá válik a tápanyagbiztonság is, vagyis az, hogy a megtermelt élelmiszer ne csak jóllakasson, hanem valóban ellássa a szervezetet a szükséges anyagokkal.
A megoldás nem egyetlen csodaszer lesz. Segíthet a változatosabb étrend, a tápanyagdúsabb növényfajták előtérbe helyezése, az élelmiszerek dúsítása és az agrárpolitika átgondolása is, de a kutatók szerint a folyamat gyökere továbbra is a túl magas szén-dioxid-kibocsátás. Ha a légkör CO₂-szintje tovább nő, akkor nemcsak a hőség, az aszályok és az árvizek nehezíthetik az élelmiszer-termelést, hanem az is, hogy a megtermelt növények lassan kevesebbet érnek táplálkozási szempontból. Ez a klímaváltozás egyik kevésbé látványos, de nagyon is személyes következménye: ugyanazt esszük, csak kevesebbet kapunk belőle.
