Évszázadokon át a nyelvet tekintettük annak a képességnek, amely végérvényesen elválasztja az embert minden más lénytől és géptől. Arisztotelész óta újra és újra visszatér ez a gondolat, most azonban komoly kihívással néz szembe. Egy friss tudományos kutatás szerint ugyanis először fordult elő, hogy egy mesterséges intelligencia nemcsak használta a nyelvet, hanem képes volt azt ugyanazon a szinten elemezni, mint egy képzett emberi szakértő. A Berkeley Egyetem és a Rutgers kutatóinak vizsgálata azt célozta, hogy kiderítsék, vajon a nagy nyelvi modellek ténylegesen képesek-e a nyelvről gondolkodni, vagy csupán statisztikai minták alapján jósolják meg a következő szót. Ez a kérdés régóta megosztja a nyelvészeket, Noam Chomsky és mások korábban egyértelműen azt állították, hogy a nyelv valódi magyarázata nem tanulható meg pusztán hatalmas adathalmazok feldolgozásával.
A kutatók ezért olyan feladatokat adtak a mesterséges intelligenciának, amelyek kizárták az előzetes betanításból származó ismeretek használatát. Kitalált nyelveket alkottak, összetett mondatszerkezeteket hoztak létre, és azt vizsgálták, hogy a modellek képesek-e felismerni a nyelvtani szabályokat, az ambiguus jelentéseket és a rekurziót, amelyet sokáig az emberi nyelv egyik legfontosabb sajátosságának tartottak.
A legtöbb vizsgált modell elvérzett ezeken a teszteken, egy azonban kiemelkedett közülük. Az OpenAI egyik rendszere olyan pontossággal elemezte a mondatokat, rajzolta fel a nyelvtani fákat, értelmezte a többszörösen beágyazott szerkezeteket és kezelte az eltérő jelentéseket, mint egy egyetemi nyelvész hallgató. Ráadásul nemcsak felismerte a bonyolult szerkezeteket, hanem képes volt azokat tovább is építeni, új, helyes mondatokat alkotva.
Különösen figyelemre méltó volt a fonológiai teszt, amelyben a modell teljesen új, sosem létezett hangrendszerek szabályait fejtette meg. Ezeket a nyelveket biztosan nem tartalmazta semmilyen tanítóadat, mégis sikerült helyesen leírnia, mikor és miért változnak meg bizonyos hangok. Ez már nem egyszerű utánzásnak tűnik, hanem valódi elemző képességnek. A kutatás hatása túlmutat a nyelvészeten. Ha a mesterséges intelligencia képes a nyelvről gondolkodni, az alapjaiban kérdőjelezi meg azt, amit eddig az emberi elme kizárólagos területének hittünk. Bár az AI egyelőre nem alkot új nyelvészeti elméleteket, és nem fedez fel ismeretlen szabályokat, a szakértők szerint ez inkább idő kérdése, mint elvi korlát.
A tanulmány szerzői szerint egyre több olyan tulajdonság dől meg, amelyet korábban az emberi nyelv egyedülálló sajátosságának tartottunk. Lehet, hogy a különbség nem abban rejlik, mire képesek ezek a rendszerek, hanem csak abban, mennyi idő és erőforrás kell ahhoz, hogy eljussanak oda. Ha így van, akkor a kérdés már nem az, hogy az AI eléri-e az emberi szintet a nyelvben, hanem az, hogy mikor lépi majd túl.
