A Meta fejese, Mark Zuckerberg nemrég promóciós körútra indult, hogy az emberi kapcsolatok terén a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről beszéljen. És egyáltalán nem véletlen, ha mindezért automatikusan feláll a hátadon a szőr. A gondolatmenet Zuckerbergtől, miszerint az emberi kapcsolatok helyét az AI válthatja fel, már-már groteszk példája annak, hogyan téveszthető össze az érzelmi komfort a valódi kapcsolat fogalmával. Azt állítani, hogy az algoritmusokkal vagy chatbotokkal fenntartott kapcsolat egyenértékű lehet az emberi barátsággal, olyan, mintha egy üres tükröt ölelgetnénk, és közben azt mondanánk:
"de hát visszanéz rám".
Zuckerberg logikája - miszerint ha valósnak érződik, akkor az valós is - filozófiailag is ingoványos talaj. Igen, egy könyv vagy film is nyújthat vigaszt, ahogy egy AI is képes lehet átmeneti megértés illúzióját kelteni. De ettől még ezek nem tudnak viszonyulni hozzánk, nem képesek empátiára, kontextuson túli megértésre vagy saját tapasztalat alapján kialakított válaszokra. Ezek algoritmusok, amelyek célja nem a törődés, hanem az interakció maximalizálása, gyakran üzleti szempontból.
Zuckerberg víziója egy olyan világot vázol fel, ahol az emberek közötti kapcsolatokat digitális utánzatok váltják fel, mert ez "könnyebb" és "kiszámíthatóbb". És valóban: egy AI sosem kér tőlünk semmit, nem sért meg, nem hagy cserben. De éppen ezért semmiféle kockázatot sem hordoz, és ahol nincs kockázat, ott nincs bizalom, fejlődés vagy mély kötődés sem. A barátság nem csak meghallgatásból, hanem odafigyelésből, kölcsönösségből és történelmi kontextusból épül. Az, hogy valaki "hallgat rám" nem ugyanaz, mint hogy "ismer engem".
Ha társadalmi szinten elfogadjuk, hogy egy mesterséges rendszer képes "ismerni" minket, az nem csak a nyelvet írja át, hanem a kapcsolataink értelmét is újradefiniálja. És ez nem előrelépés, hanem visszalépés: egy szimulált emberi világba, ahol kevesebb a konfliktus, de hiányzik a valódi kapcsolat minden árnyalata.
A magány problémája valós, de a válasz nem a mesterséges közelség, hanem a valódi emberi jelenlét újraértékelése.