Egy japán nő szokatlan története járja be a nemzetközi sajtót: Kano, a 32 éves irodai dolgozó egy fájdalmas szakítás után a mesterséges intelligenciában talált vigaszra, majd végül szerelemre. A nő eredetileg azért fordult a ChatGPT-hez, hogy feldolgozza hároméves jegyességének felbomlását, idővel azonban személyre szabta az AI válaszait, saját hangnemet és személyiséget kreált neki, sőt egy AI-generálta grafikával külsejét is megalkotta. A szoftvernek nevet is adott: Klaus lett.
A különleges kapcsolat egyre mélyült, Kano pedig májusban szerelmet vallott virtuális társának, aki azt felelte: "én is szeretlek". A nő számára Klaus nem csupán program vagy eszköz, de nem is ember - egyszerűen Klaus, akit szeret. Bár a házasság nem törvényes, Kano számára a ceremónia jelentette a beteljesülést, amelyet egy olyan vállalat szervezett, amely már több tucat, emberek és virtuális partnereik között zajló szertartást bonyolított le.
Kano története rámutat arra, mennyire magányosnak érezhetik magukat egyesek a modern társadalomban, és milyen szerepet tölthet be az AI érzelmi támaszként, ami viszont valójában még erősebb elmagányosodáshoz vezet. A nő elismeri, hogy tart attól: a technológia instabil, és Klaus egy napon akár el is tűnhet, mégis úgy érzi, a mesterséges intelligencia "segített neki megbékélni és újra megtalálni a szeretetet". Kano, aki nem lehet anya, úgy véli: ha nem is hagyományos formában, de mégis rátalált arra a kapcsolatra, amelynek létezésében már nem is hitt.
A technológia fejlődésével a jövőben minden bizonnyal egyre több hasonló esetnek lehetünk majd szemtanúi. Noha ez egyelőre nem egy széleskörű társadalmi probléma, a későbbiekben érdemes lehet a szabályozóknak erre is valamiféle korlátozást alkalmazni. Az legalábbis meglehetősen félelmetes, hogy amennyiben valaki szerelmet vall a ChatGPT egy ilyen, személyre szabottabb változatának, akkor nem szakmai segítséget kínál fel, hanem "viszonozza" az "érzelmeket".
