A memóriapiac sosem arról volt híres, hogy nyugodt és kiszámítható lenne, de az Nvidia következő nagy AI-platformja még jobban felboríthatja a nem is nagyon létező egyensúlyt. A Digital Trends a Fast Company beszámolója és a Citrini Research előrejelzése alapján azt írja: a Rubin néven érkező új Nvidia-platform 2027-ben több mint 6 milliárd GB kapacitásnyi LPDDR memóriát igényelhet. Ízlelgessük egy kicsit a keserűség fémes ízét.
Ez ugyanis önmagában is brutális szám, de a valódi jelentősége akkor látszik, ha mellétesszük, hol használják ezt a memóriatípust. Az LPDDR, vagyis az alacsony fogyasztású memória ma elsősorban telefonokban, táblagépekben, laptopokban és más hordozható eszközökben dolgozik. Vagyis pontosan azokban a termékekben, amelyeknél a vásárló közvetlenül találkozik az árakkal: új mobilnál, új notebooknál, új tabletnél, de még kameránál is.
A forrás szerint az Nvidia Rubin miatt a helyzet azért válhat különösen kellemetlenné, mert a vállalat önmagában nagyobb LPDDR-fogyasztóvá nőhet, mint a piac két óriása, az Apple és a Samsung együttvéve. A Rubin egyébként az Nvidia következő nagy AI-hardveres platformja a Blackwell után. A Blackwell már most is az AI-adatközpontok egyik kulcsterméke, a Rubin pedig a következő lépcső: nagyobb teljesítményt, hatékonyabb AI-feldolgozást és gyorsabb reagálást ígér azokhoz a rendszerekhez, amelyek generatív AI-t, nagy nyelvi modelleket és valós idejű következtetést futtatnak. A Digital Trends szerint a Rubin várhatóan kétszer olyan gyors lehet, mint a Blackwell. Ez önmagában technológiai szempontból logikus előrelépés: az AI-ipar egyre nagyobb számítási teljesítményt kér, az Nvidia pedig azt próbálja kiszolgálni, amire az adatközpontok, felhőszolgáltatók és nagy AI-fejlesztők most a legtöbb pénzt költik.
A memóriaárak a beszámolók szerint az elmúlt évben 150-200 százalékkal emelkedtek, és a háttértárak ára is ugyanebbe az irányba mozdult. A RAM-válság annyira súlyossá vált, hogy akár olyan régi megoldásokat is visszahozhat, amelyeket az okostelefon-gyártók az elmúlt években szinte teljesen kiszorítottak. Ilyen a bővíthető tárhely. A microSD memóriakártyás bővítés sok androidos telefonnál sokáig természetes volt, aztán mára szinte teljesen eltűnt. A gyártóknak jobban megérte drágábban adni a nagyobb tárhelyű modelleket, a zárt dizájn pedig egyszerűbb és elegánsabb termékdizájnt hozott. Ha viszont a beépített memória és tárhely ára tartósan magasan marad, újra felértékelődhetnek azok a megoldások, amelyekkel a felhasználó később, külön bővítheti eszközét. Ez nem garantált fordulat, de jól mutatja, mennyire komoly nyomás alakult ki az komponenspiacon.
Egy új gyártósor felépítése éveket vesz igénybe, a meglévő gyártósorok átállítása pedig nem korlátlanul rugalmas. Ráadásul a gyártók nem is feltétlenül akarnak visszatérni ahhoz a világhoz, ahol a fogyasztói DRAM és NAND túltermelése lenyomja az árakat. Ez a vásárlóknak kellemetlen üzenet. Aki arra számít, hogy akár már év végére visszaállnak a 2024-2025 körüli memóriaárak, könnyen csalódhat. Lehetnek átmeneti akciók és rövid piaci korrekciók, de a nagyobb kép most nem a bőség felé mutat. És egyre több helyről hallani, hogy ez 2028-2030-ig is eltarthat.
