A Samsung február végén jelentette be a Galaxy S26 sorozatot, a forgalmazás viszont csak március közepén indult - az előrendelések alapján a San Franciscóban bemutatkozó trió tagjai közül ismét az Ultra modell a legnépszerűbb, viszont azok körében, akik a kis méretet részesítik előnyben, az S26 az egyetlen, ami számításba jöhet. A trend régóta az, hogy a gyártók mind nagyobb és nagyobb képátlóval próbálják elkápráztatni a vásárlókat, így azok, akik csúcskategóriás (vagy legalábbis ahhoz közeli tudással rendelkező) telefont szeretnének, de hatalmas képernyő nélkül, csak egy igen szűk kínálatból válogathatnak.
A Samsung Galaxy S26 érdekessége, hogy a három új modell közül hardveresen a legnagyobbat ez fejlődött; egyedükiként kapott például nagyobb akkumulátort, és az induló tárhely mérete is megduplázódott. Azonban ezzel együtt is - csakúgy mint az S26 Ultra esetében - vannak befoltozatlan lyukak a hardvert illetően, és ennél a telefonnál is nagyon jól látszik, hogy a dél-koreai gyártó inkább a szoftverfejlesztésre és a mesteréges intelligenciára helyezte a hangsúlyt - pechünkre, de erről később.
Kozmetikai beavatkozás
A Samsung Galaxy S26 az elődje vonalvezetését viszi tovább, ember legyen a talpán, aki szemből meg tudja különböztetni az idei S26-ot egy tavalyi Galaxy S25-től. Ha a két telefon egymás mellé kerül, akkor persze más a helyzet, hiszen az S26 valamivel nagyobb mérete rögtön árulkodik: a 149,6×71,7 mm-es alapterület 2,7 mm-rel magasabb és 1,2 mm-rel szélesebb felépítést jelent az elődhöz képest, a telefon vastagsága viszont nem változott, maradt 7,2 mm. Sík kijelző és teljesen sík oldalak jellemzik a mobilt, a sarkoknál határozott ívekkel, amelyek nemcsak az alumínium keret, hanem a kijelző sarkainak formáját is meghatározzák.
Az elő- és hátlap egyaránt üveg; a Gorilla Glass Victus 2 elöl a 6,3 colos AMOLED-panelt védi, amely 0,1 collal nőtt az elődmodell kijelzőjéhez képest. Ennyi még éppen belefért, hogy a mobilt továbbra is a kompakt kategóriában említhessük. Ha a méretváltozást nem nézzük, a kijelző paraméterei érintetlenül maradtak: a felbontás 19,5:9-es képarány mellett továbbra is 1080×2340 képpont (411 PPI), és adott az 1-120 Hz-es dinamikus képfrissítés, valamint a HDR+ technológia is. A panel legnagyobb fényereje manuális beállítás esetén 1550 nit, ezt az elektronika 2577 nitig tudja feltornászni kültéren, napsütésben, így az adatok láthatóságával nyáron sincs probléma.
Az egyetlen említésre méltó eltérést az S25-höz képest a hátlapon lévő kamerasziget jelenti; a három objektív továbbra is külön-külön emelkedik ki, de most már nem a hátlap síkjából, hanem egy extra kameraszigetből. Ez a sziget szintén magasított, így a kamerarendszer összességében vastagabb, ami azt eredményezi, hogy a telefon minden eddiginél jobban billeg az asztalon. Érdekes, hogy a telefon specifikációjában nem igazán látszik, hogy mihez kellett plusz hely - könnyen lehet, hogy csupán arról van szó, hogy a tervezők az S26 és S26+ dizájnját az Ultra felépítéséhez igazították (az Ultránál az új periszkópos elrendezés - AloP - miatt nőtt egy picivel a helyigény).
Kisebb meglepetések a borítás alatt
A Samsung a Galaxy S26-tal visszatért ahhoz a gyakorlathoz, amely szerint az amerikai, kínai és japán piacra szánt telefonokat Snapdragon rendszerchippel szereli, a világ többi részének, így Magyarországnak is a saját fejlesztésű Exynos jut. Az Exynos 2600 papíron egyáltalán nem rossz, ráadásul 2 nm-es csíkszélességgel készül a Snapdragon 8 Elite Gen 5 For Galaxy 3 nm-e helyett; a gyakorlatban azonban még nem értek be a fejlettebb gyártási technológia előnyei, hiszen az Exynos 2600 alacsonyabb teljesítményt nyújt magasabb fogyasztás és magasabb hőtermelés mellett. Ennek legnagyobb részben egyébként az az oka, hogy a Samsung úgy váltott 10 magos felépítésre, hogy a különösen energiahatékony magok helyett a teljesítmény és fogyasztás egyensúlyára törekvő "middle" magokat használ. Szerencsére a többmagos teljesítmény csak 2-5 százalékkal alacsonyabb, ami valós körülmények között azért nehezen észrevehető, és a SoC bő 5 százalékkal nagyobb fogyasztása sem vágja földhöz az üzemidőt. Viszont mivel a Samsung chipjének magasabb a hőtermelése is, huzamosabb terhelés mellett előbb vesz vissza a telefon a teljesítményből - folyamatos játéknál például 15-20 perc elteltével a nyers erő akár 30-50 százalékkal is csökkenhet. Kár, mert throttling nélkül az Xclipse 960 többé-kevésbé tudná hozni az Adreno 840 szintjét.
A Samsung az Exynos 2600 fejlesztésekor főleg az NPU-ra figyelt, hiszen a processzor "csak" 39 százalékkal gyorsabb, mint az Exynos 2500-ban volt, az NPU viszont 113 százalékot lépett előre.
A memóriakrízis közepette az mindenképpen pozitívum, hogy nincs többé 128 GB-os verzió, a Galaxy S26 csak kétféle kiépítésben, 256 és 512 GB belső tárhellyel kapható - a RAM mérete mind a két esetben 12 GB.
A telefon alsó részéről kihúzható SIM-tálca két darab Nano-SIM-et fogad, de a készülék természetesen támogatja az elektronikus SIM-kártyákat is; a mobil egyszerre két hálózatra tud kapcsolódni, függetlenül attól, hogy az adott hálózatokhoz a hozzáférést fizikai vagy eSIM biztosítja. A mobil természetesen 5G-s, Wi-Fi hálózatra a 7-es szabvány szerint tud, a Bluetooth pedig az 5.4-es szabványt ismeri (az A2DP és LE támogatás adott, az SBC bekapcsolható, aptX viszont nincs). GPS és NFC is a fedélzeten, az USB-C csatlakozó pedig "belül" a 3.2-s szabvány szerint, tehát gyorsan kommunikál, és DP1.2, valamint OTG üzemmódra is képes.
Akkuban magányos harcos
A Samsung Galaxy S26 akkumulátora 4300 mAh-s, ami 7,5 százalékos növekedés az elődmodellhez képest; a plusz 300 mAh elsőre nem tűnik nagy ugrásnak (másodikra sem), de tény hogy az előrelépés 300 mAh-val több, mint amennyit az Ultrák léptek előre az utóbbi öt év során, és a "+" modellek is zsinórban harmadszor kaptak/kapnak ugyanolyan méretű áramforrást. Sajnos a kapacitáson kívül sok más nem változott, így nincs szó Si-C anódról sem, és a töltési sebességnél is maradt a vezetékkel 25 wattos, vezeték nélkül pedig 15 wattos plafon. Töltési sebességben ez azt jelenti, hogy 50-ra 24 perc alatt, 100%-ra pedig 76 perc alatt lehet feltölteni az akkumulátort.
Az üzemidő viszont látványosan, kb. 30 százalékkal nőtt, ami részben a nagyobb akkumulátor kapacitásból, részben a jobb energiahatékonyságból, részben pedig a szoftveres optimalizációkból adódik: a készülék a nap végéig nem kér töltőt aktív használat mellett sem. Könnyen elérhető vele a 7-8 órás képernyőidő, filmnézésre pedig akár 15 órán keresztül is lehet használni. Ezzel együtt a Samsung még mindig túlságosan konzervatív energiaügyben, bár a kis alapterület miatt az S26 esetében róhatjuk ezt fel neki a legkevésbé. De tény, hogy a szintén 6,3 colos kijelzővel szerelt Xiaomi 17-be 6330 mAh-s akku került, igaz cserébe az a mobil 0,9 mm-rel vastagabb és 34 grammal nehezebb is.
Használni még mindig élmény
A telefon gombjai a jobb oldalra kerültek, a Samsung nagyon régóta nem változtatott ezen az elrendezésen. A kis méretből adódóan a Galaxy S26 fogása mindig stabil, és mind a bekapcsoló gomb, mint pedig a hangerőszabályzó könnyen elérhető. A bekacsoláshoz persze nem kell feltétlenül a gombot használni, működik az is, ha duplán koppintasz, majd használod a gyors és pontos ultrahangos ujjlenyomat-azonosítót (vagy beírod a PIN-kódot).
A kijelző fontosabb paramétereit és azt, hogy fényerőben mire képes, fentebb már részleteztük. Arról viszont még nem esett szó, hogy a Samsung Galaxy S26 villódzásmentes (nincs PWM), valamint arról sem, hogy a Google-lel és az Exynos 2600-zal karöltve képes némi extrára is. Egyrészt támogatja az Android Ultra HDR-t, így a kompatibilis fotókat nagyobb dinamikatartomány mellett tudja megmutatni nemcsak a Samsung saját Galéria appja, hanem a Google Fotók és a Chrome is. Másrészt az Exynos 2600 javítja a betűk kontrasztját és a színátmenetek finomságát is. Az S26 Ultrában bemutatkozó adatvédelmi funkció viszont kimaradt, és a panel nem kapta meg a nagytestvér tükröződéscsökkentő bevonatát sem.
A Samsung Galaxy S26 igazi erőssége a szoftverben rejlik: az Android 16, valamint a One UI 8.5 párosa (amit a Samsung legalább hét évig frissen tart) továbbra is a legkiforrottabb rendszer a piacon. Gyors és kényelmes használat, tengernyi funkció és a végletekig testreszabható működés jellemzi a mobilt. A fejlesztők tényleg minden apróságra gondoltak, az akkumulátort például többféleképpen is lehet kímélő üzemmódban tölteni, van AOD, a kezdőképernyők mellett balra hírolvasót találsz, és a Samsung saját mágikus kapszula megoldása sem maradt el. Az is jól látszik viszont, hogy a fő hangsúly az AI szolgáltatásokra terelődött; ezen a fronton pedig a Samsung a Google Gemini AI és a Bixby AI mellett immáron a Perplexity-t is beveti. Ez a három platform szépen megfér egymás mellett, hiszen a Gemini a rendszerszintű és ügynök típusú feladatokban erős, a Bixby a telefon irányításában jó, a Perplexity pedig a Samsung alkalmazásaiba integrálva a mélyebb kutatást igénylő feladatoknál jut szerephez.
Ahogyan a Samsung Galaxy S26 Ultra tesztben is leírtuk, a fő újdonság az, hogy megjelentek az ügynöktípusú feladatok; a Now Nudge révén az AI nemcsak látja, hanem érti is a képernyő történéseit, és kapcsolódó feladatokat ajánl fel. Például naptárbejegyzést készít, vagy előkeresi a korábbi bejegyzések alapján azt, hogy mikorra beszéltünk meg találkozót.
Jópofa lenne a Hívásszűrés funkció is: ismeretlen szám esetén az AI veszi fel a telefont helyetted, és beszélget is a hívó féllel, hogy aztán egy szöveges összefoglaló alapján el tudd dönteni, hogy átveszed-e a hívást vagy sem. De sajnos nem tud magyarul. És ezzel el is érkeztünk a One UI és a Samsung-féle AI Achilles-sarkához: teljesen hiányzik a magyar nyelv támogatása. Ez pedig erősen limitálja a Hívássegéd, az Írásasszisztens, a Tolmács, a Jegyzetsegéd és az Átírósegéd hasznosságát, így mesterséges intelligencia fronton maradnak a nyelvi támogatást nem igénylő appok, úgy mint Fotósegéd vagy Kreatív stúdió, illetve a kamerához kapcsolódóan a Dokumentum szkennelés.
Fotóban nagyon látványos a helyben topogás
A Samsung sajnos nem arról híres, hogy agresszívan fejlesztené a mobilok kamerarendszerét, és ez a filozófia az S26 esetében hatványozottan köszön vissza; a hátsó kameratrió pontosan ugyanazt a hardvert használja, mint amelyik már az S25-ben is megvolt (a számok teljesen azonosak, és nagy valószínűség szerint maguk a szenzorok sem változtak). Azaz kapsz egy 50 MP-es fő kamerát, egy 10 MP-es 3× zoomkamerát és egy 12 MP-es nagy látószögű kamerát. És itt nemcsak a 10 MP-es zoomkamerába lehet belekötni, amely szintén 12 MP-es fotókat "dob", ezért eleve lágyabb képeket készít. Gond az is, hogy a konkurensek ott járnak, hogy minden szenzor legalább 50 MP-es (ismét csak a Xiaomi 17-et hozhatjuk fel példának), ami nemcsak a képminőséget javítja, hanem a szolgáltatások színvonalát is emeli; 3× 50 MP-es zoomkamerával például optikai minőségű 6× zoom is működne, ehhez képest az S26 10 MP-es szenzora elég nagy kontrasztot mutat.
A képminőség ezzel együtt nem rossz, de a mobil objektíven nézve nem hozza azt a teljesítményt, amit 400 ezer forint környékén elvárnánk, és a konkurensektől rendesen le van maradva - persze ez nem meglepő, ha figyelembe vesszünk, hogy az S26 Ultra sem tudja tartani a versenyt a riválisokkal.
Részletesség és textúra alapján nem túl meglepő módon legjobban a fő kamera teljesít, amely 2×-es szenzorzoommal portréknál is a legjobb fényképeket készíti - viszont 2× zoom esetén azért a gyengébb megvilágítás már némi képzajjal jár. A 3×-os zoom fotók egész egyszerűen a felszámolásból adódóan lágyabbak, a nagy látószögű kamera használhatóságát pedig elsősorban az korlátozza, hogy fix fókuszos, így túl közeli tárgyaknál bajban lehetsz. A fehéregyensúly viszont mindig pontos, még objektívek közötti váltásnál is, ami a videorögzítésnél igen kellemes tulajdonság.
A telefon akkor sem ijed meg, ha lemegy a nap, bár ilyenkor van már némi képzaj, és a zoom kamera, valamint a nagy látószögű kamera használatakor a finom részletek szinte biztos, hogy áldozatul esnek.
A hátlapi szettel ellentétben a front kamera viszont fejlődött, de benne sem a szenzor lett jobb, hanem a látószög változott: a 12 MP szenzor immáron nem 26, hanem 23 mm-es objektíven keresztül látja a külvilágot, azaz nagyobb látószöggel rendelkezik, ami szelfiknél kifejezetten jól jön.
Ha videózni szeretnél, azt a fő kamerával akár 8K-felbontás mellett is megteheted, de csak 30 fps képsebesség válaszható ki, vagy 4K@60 fps mellett - ez utóbbi a másik három kamera legkomolyabb beállítása is egyben. (Profi mód kiválasztásakor 24 fps is beállítható.) A kameraszoftver nagyon hasznos képessége, hogy ha szeretnéd, akkor képes megtartani a vízszintes irányt, bárhogy is forog a telefon, viszont ebben az esetben kompromisszum, hogy a felbontás legfeljebb QHD lehet. A videobeállítások tárháza egyébként is nagyon széles (HDR+, választható LUT, mikrofon érzékenység stb.).
Összességében ez azért már egy picit kevés
A Galaxy S26 egy jó telefon, de bármennyire is szeretné annak beállítani a Samsung, nem prémium készülék. Az európai verzióban az Exynos rendszerchip élből kis hátrányt jelent, amit csak tetéz, hogy a kamerarendszernél megállt az idő, és hiába lett nagyobb kapacitású az akkumulátor, ha továbbra is tetemes a lemaradás a versenytársakhoz képest úgy, hogy még a töltés is lassú. A gyártó szerencséje az, hogy a Samsung név nagyon szépen cseng, ráadásul Androidon belül a márkahűség is elég magas, hiszen aki egyszer megszokta a One UI kényelmét, az nem nagyon fog elvágyódni belőle. Viszont az is nagy pech, hogy az idei fejlesztések fókuszát jelentő AI funkciók magyarul egyelőre nem támogatottak. És ehhez mérten a 400 ezer forint körüli ár túlzó is; persze ha szolgáltatónál veszed a telefont, akkor azért ennél jóval olcsóbban is hozzájuthatsz.
