A nagyobb techcégek ezen a ponton digitális bányaként tekintenek a tágabb internetre. Innen húzzák össze a világ minden információját, hogy azt megrágva és felkeverve tálalhassák a lehető legegyszerűbb módon. Ez rengeteg etikai, morális és jogi problémát vet fel, de ráadásul oda is vezethet, hogy a begyűjtött adatokat félreértelmezi a rendszer, és hallucinációkkal vagy a szükséges kontextus nélkül tálalja azokat. Itt érkezünk el az SCP Foundation "adattárához".
Egy olyan oldalról beszélünk, ami fikciós szörnyekkel és paranormális jelenségekkel foglalkozik, de a wiki szerkesztői tisztán jelölik mindenhol, hogy ezek a sztorik nem valósak, csak a képzelet szüleményei. Ettől függetlenül a Futurism legalább 20 olyan esetről számolt be, ahol a Google kereső AI részlege tényleges lényekként írt volna az ott talált szörnyekről.
A Futurism két konkrét példát hozott fel (SCP-426 és SCP-779), melyekre rákeresve a mesterséges intelligencia valódi, hivatalos iratokként hivatkozott az SCP Foundationön talált anyagokra, sőt, még linkelte is őket. A linkek nyilván olyan oldalakra vezettek, ahol hatalmas betűkkel van feltüntetve a leírás természete, de az AI-t ez már nem érdekelte. Az SCP-426 esete a legizgalmasabb, mert ott egy kenyérpirítóról van szó, amiről elvileg senki sem tud anélkül beszélni, hogy ne váltana első szám első személybe. Ennek megfelelően a Google AI el is kezdett úgy beszélni az SCP-426-ról, mintha ő maga lenne a veszedelmes pirító.
A DigitalTrends később megpróbált rákeresni az említett anyagokra, de addigra már a Google elkezdte jelezni a horrormesék forrásait. A gond itt elsődlegesen az, hogy a rendszer előbb válaszol és csak utána nyomoz, így pedig képes szétterjeszteni végtelen mennyiségű álinformációt.
