Egy nemzetközi kutatócsoport a LHS 1140 b nevű exobolygó körül hélium nyomaira bukkant, ami az eddigi legerősebb jel lehet arra, hogy a kőzetbolygónak légköre van. A felfedezés különösen izgalmas, mert a világ a csillaga lakható zónájában kering, vagyis elvileg olyan távolságban, ahol megfelelő körülmények között folyékony víz is előfordulhat.
A bolygó mintegy 49 fényévre található a Földtől, egy hűvös vörös törpecsillag körül. Sugara 1,7-szerese, tömege pedig 5,6-szorosa a Földének, csillagát 24,7 nap alatt kerüli meg. A Földet érő csillagsugárzás 42 százalékát kapja, ezért abban a tartományban kering, ahol megfelelő légköri viszonyok mellett folyékony víz is létezhet. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ténylegesen van rajta víz vagy élet.
A mostani eredmény kulcsa a hélium lehet. A kutatók a csillag előtti átvonulás során a fény spektrumában olyan jelet láttak, amely arra utalhat, hogy a bolygó felső légköre héliumban gazdag, és a gáz egy része akár szökhet is az űrbe. Ez azonban még mindig csak modellalapú értelmezés: a jel erős, de további mérésekre lesz szükség a megerősítéshez.
A történetnek van egy fontos csavara is: egy 2025-ös megfigyelés során a hélium nyoma már nem látszott. Ez arra utalhat, hogy a légkör szökése időben változó, és a csillag sugárzása vagy a bolygó felső légkörének hőmérséklete is befolyásolhatja. A kutatók szerint az újraelemzett adatokban nem találtak olyan hibát, amely önmagában megmagyarázná a 2024-es jelet.
Vagyis szó sincs idegen élet felfedezéséről, de a kutatás így is nagy jelentőségű. Ha az eredményt további megfigyelések igazolják, az LHS 1140 b az egyik legfontosabb célponttá válhat a lakható, kőzetes exobolygók kutatásában. A következő évek megfigyelései dönthetik el, milyen összetételű, és mennyire lehet valóban alkalmas az életre.
