A barcelonai ICE Barcelona szakmai expó keretében a Gambling Commission, vagyis az Egyesült Királyság független szabályozó hatóságának vezetői tették ezeket a nem túl hízelgő állításokat. A szerencsejáték-tevékenységek - például kaszinók, fogadások, lottók és online játékok - felügyeletéért felelős állami szervet 2007-ben hozták létre, célja a játékosok védelme, a bűnözés megelőzése és a tisztességes játék biztosítása.
Tim Miller, a Gambling Commission végrehajtási igazgatója szerint "bárki, aki akár csak egy kevés időt is eltöltött a Facebookon vagy az Instagramon, nagy valószínűséggel találkozott már illegális online kaszinók hirdetéseivel".
A Meta állítása szerint ezek a reklámok eltűnnek, amint a cég tudomást szerez róluk, Miller azonban ezt határozottan visszautasította. Értelmezése szerint ez azt feltételezné, hogy a Meta nem tud ezekről a hirdetésekről, amíg külső szereplők nem jelzik őket, ami szerinte "egyszerűen nem igaz".
A brit hatóság vezetője különösen élesen kritizálta azt a javaslatot, amely szerint a Meta a probléma feltárását magára a hatóságra hárítaná. Miller elmondása alapján a vállalat azt vetette fel, hogy a Gambling Commission használjon mesterséges intelligencián alapuló eszközöket a problémás hirdetések felkutatására, majd azokat jelentse a Metának. A vezető szerint a vállalat nyilvánosan elérhető, kereshető hirdetési adatbázisa valójában "tökéletes ablak a bűnözésre", amelyből jól látható, mennyire rendszerszintű a probléma.
Miller végkövetkeztetése különösen kemény: a helyzet könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a Meta "szívesen fordítja el a fejét, és veszi fel a pénzt bűnözőktől és csalóktól mindaddig, amíg valaki hangosan nem tiltakozik". Ez a megfogalmazás túlmutat egy egyszerű szabályozási vitán: alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire tekinthető felelős szereplőnek egy globális hirdetési platform.
A Meta természetesen visszautasítja a vádakat. A Reutersnek adott nyilatkozatában a cég szóvivője azt hangsúlyozta, hogy szorosan együttműködnek a brit felügyelettel, eltávolítják a jelzett, szabályt sértő hirdetéseket, és az ezekből származó tapasztalatokat beépítik a proaktív felismerő rendszereik fejlesztésébe. A vállalat szerint a közös cél az, hogy a felhasználók és a jogszerű hirdetők védelmet kapjanak a rosszindulatú szereplőkkel szemben.
A vita azonban messzebb mutat egyetlen piacnál vagy hirdetési kategóriánál. Újra előkerül az a régi, de megoldatlan kérdés, hogy a közösségi platformok jogi értelemben kiadónak tekinthetők-e, amelyek felelősek a felületükön megjelenő tartalomért, vagy inkább közműszerű infrastruktúrának, amely csak technikai csatornát biztosít.
A brit szerencsejáték-felügyelet mostani fellépése azt jelzi, hogy a hatóságok egyre kevésbé elégednek meg azzal a gyakorlattal, amelyben a reklámpénz gyorsabban érkezik meg, mint a valódi ellenőrzés. A kérdés már csak az, hogy ebből lesz-e valódi következmény, vagy minden marad a megszokott kerékvágásban.