Közel hat évtizeddel a történelmi Apollo-11 holdra szállás után nyilvánosan is elérhetővé vált az a szoftver, amely Neil Armstrong és Buzz Aldrin holdra jutását segítette. A programkódot digitális formában tették közzé a GitHubon, közkinccsé nyilvánítva. A gyűjtemény két fő részből áll, a Comanche055 a parancsnoki egység, míg a Luminary099 a holdkomp működését irányította.
A szoftver az Apollo Guidance Computer (AGC) számára készült, amely mai szemmel rendkívül szerény teljesítményű volt, mindössze 3840 bájt memóriával és 69 120 bájt tárhellyel rendelkezett, miközben másodpercenként körülbelül 85 ezer műveletet hajtott végre. Ezek a korlátok rendkívüli hatékonyságot követeltek meg a fejlesztőktől. A kód digitalizálása a Virtual AGC projekt és az MIT Museum együttműködésében valósult meg, az eredeti papíralapú listák beszkennelésével és gondos ellenőrzésével.
A közzétett fájlok betekintést nyújtanak abba is, miként kezelték az élet-halál helyzeteket, például az ALARM_AND_ABORT.agc modul a kritikus hibák felismeréséért és a megszakítási döntésekért felelt. Emellett a navigációs számítások tömör, mindössze néhány tucat soros megoldásai is láthatók, amelyek az égi mechanika alapjait sűrítik a minimális erőforrások közé. A kód ma már nemcsak tanulmányozható, hanem szimulációban futtatható is, így a mérnökök és érdeklődők újraalkothatják az 1969-es küldetés számítógépes működését, miközben éles kontrasztot láthatnak a modern, például az Artemis-program fejlett technológiáival.
