Ebben az évben tervezem nyugalmazni a telefonomat, úgyhogy életemben először élőben követtem az Apple prezentációját és - nem tudván mire vállalkozom -, két hithű androidos kollégával néztem végig az eseményt, akik természetesen egyetlen lehetőséget sem mulasztottak el, hogy rámutassanak az amolyan almás csúsztatásokra. Különleges élmény volt, mert bár tényleg az Apple ökoszisztémájának kényelmesen kipárnázott luxusbörtönében éldegélek, mégsem tartottam magam soha fanboynak. Őszintén szólva nekem is van egy limitem, hogy mennyiszer tudok smart casualbe öltöztetett emberektől "leg"-gel kezdődő szavakat hallgatni, és bár ezt az értéket relatíve hamar elértük, nagyon kíváncsi voltam, hogy pontosan milyen telefonra is tervezek váltani az egyébként szépen öregedő iPhone 14 Pro Maxomról.
Szabálynak nem mondanám, de úgy alakult az élet, hogy mindig körülbelül három generációval vagyok lemaradva az aktuális csúcs mögött, mert az évről-évre tett apró lépések így adódnak össze egy akkora ugrássá, ami indokolja már a váltást. Meglepően, mondhatni Apple-idegenül sok apróság változott az új szériával és bár első ránézésre a mezítlábas iPhone 17 a legnagyobb nyertese az új generációnak és az iPhone Air a legizgalmasabb furcsaság, mégis arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy milyen lesz az új Pro, amit minden évben a magamfajta úgynevezett poweruserekre lőnek, akik tartalmat gyártanak a telefonjukon.
A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a Pro széria mérnökei végre nyertek egy meccset a dizájnerekkel szemben. Ez borzasztóan ritka az Apple-nél, akik úgy járatták csúcsra a minimalista letisztultságot, hogy
- a lehető legtöbb embernek oké legyen
- semmilyen úgynevezett erős érzelmet ne váltson ki senkiből.
Ezzel szemben az iPhone 17 Pro, főleg a kozmosznarancs verziója már-már bátornak számít a hosszú évek óta majdnem hogy teljesen változatlan dizájnnyelvben, amit még megfejeltek egy méretes kameraszigettel is. Viszont ez nem csak a kinézetről szól, a pro szériát belül is átrendezték, a kicsivel vastagabb házzal és a plateau-val nyert helyet pedig arra használták, hogy egy kis gőzkamrát is belerejtsenek a házba, amivel az erősebb A19 Pro chipet ügyesebben tudják hűteni.
Egy újabb váratlan győzelem a mérnökök számára, hogy az Apple visszatáncolt az évek óta hype-olt titánötvözet háztól és áttértek egy unibody alumínium kialakításhoz, ami ugyan nem hangzik annyira jól a marketinganyagokban, de sokkal hatékonyabban vezeti el a hőt, amit a rendszerchip termel. A plató kialakításával kapcsolatban viszont egy furcsa kompromisszum született a dizájnerekkel, hiszen a szépség kedvéért nincsenek lekerekítve a szélei, ami - különösen színes verzióknál - azt eredményezi, hogy ha tok nélkül használod a telefont, akkor a szélekről már normál napi használat során is lekophat az anodizált borítás.
Idén a cég furcsa mód egyszerre csökkentette és növelte a sima és a pro széria közötti szakadékot. A mezítlábas iPhone 17 is megkapta a 120 Hz-es ProMotion kijelzőt, a 18 megapixeles, négyzet alakú előlapi Center Stage kamerát, az iOS 26-ot, sőt, a 150 000 forinttal olcsóbb telefon is már alapból 256 GB belső memóriával érkezik, úgyhogy a Pro sorozat most már tényleg csak azoknak a felhasználóknak szól, akik ki tudják használni az erősebb hardvert.
És persze azoknak, akik semmiképpen sem szeretnék, hogy bárki azt higgye, hogy az előző generációs iPhone-t használják, mert a 17 külsőleg megkülönböztethetetlen a 16-tól.
Első ránézésre az iPhone 17 Pro és Pro Max nem tűnik forradalminak, inkább apró, de annál fontosabb fejlesztések sorozatának, ami egy átlagos felhasználó számára valószínűleg nem ad sokat hozzá az élményhez. A dizájn ugyan megosztó, nekem személy szerint kifejezetten tetszik, de ami különösen izgalmassá teszi számomra a prókat, az a nagyobb akkumulátor, a fényesebb kijelző, a felturbózott teljesítmény és az új teleobjektív. Ezektől egyesével talán senkinek sem szalad homlokközépig a szemöldöke, de együtt dolgozva az iOS 26 alatt szignifikáns előrelépésnek érződnek, amik indokolják a pro jelzőt.
Az A19 Pro chip nem akkora ugrás, mint amire számítottam - vagy épp reméltem -, de a benchmarkokban és játékokban is a mezőny élén jár a jelenlegi és az előző generációs iPhone-ok között, viszont az az érzésem volt, hogy ez sokkal inkább köszönhető annak, hogy az alumínium ház és a gőzkamra ügyesebben vezeti el a Pro chip hőjét és csak lényegesen később kell visszakapcsolni a teljesítményből. Az Assassin's Creed Mirage, amit a 14 Pro Maxomra telepíteni sem lehet, egyetlen röccenés nélkül futott, a Destiny Rising alatt pedig egy óra játék után sem volt kellemetlen fogni a 17 Prót, nem úgy az öreg harcost, ami nemcsak kényelmetlenül meleg lett, de idővel a teljesítményből is érezhetően visszavett. Viszont érdemes megjegyezni, hogy ez az extra erő nem mindig észrevehető, hiszen az A19 Pro a korábbi chipekhez hasonlóan hosszú ideig dolgozza fel például a cinematic felvételeket a háttérben, ami a legtöbb embernek nem fog problémát okozni, viszont azoknak, akik gyakran mozgatnak felvételeket a telefonjuk és a gépük között, szomorú felismerés lehet, hogy ebben nem tudott szintet lépni az új chip.
Ami tényleg számít
Még ha nevetgélve nézed is az iPhone Airt, valójában titkon hálás lehetsz neki, mert szerintem ez adott az Apple-nek lehetőséget - és bátorságot -, hogy egy kicsit meghízlalja a Pro telefonokat és helyet biztosítson egy kicsit nagyobb akkunak is. A tesztek alapján a sima Pro akár 33 órát, a Pro Max pedig 39 órát bír videólejátszás közben, de valós napi felhasználás mellett ez igazából annyit jelent, hogy effektíve nem kell aggódnod amiatt, hogy nem bír ki egy napot a telefonod. Az egyhetes tesztidőszak alatt lényegesen többet használtam a telefont, mint egyébként szoktam, de 6-7 órányi képernyőidő után is 20-25% körüli dzsúsz maradt még a 3988 mAh-es akkuban a nap végén. A 25 wattos MagSafe és QI2 gyorstöltés Apple-lépésekben mérve csodálatos és a Pro vonalon USB 3-as adatátviteli sebességgel lehet számolni, szemben a sima iPhone-okkal, ahol valami érthetetlen okból még mindig az USB 2-t erőlteti a cég.
Magyarországon egyelőre nem elérhető, de létezik a szériából csak eSIM-es verzió is, ami itthon ugyan nem különösebben elterjedt, de érdekes megjegyezni, hogy ezekben a telefonokban a fizikai kártyatartó helyére is extra akku került, ami mérhetően növeli az üzemidőt is.
A kijelző csúcsfényereje 3000 nitre ugrott, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy verőfényes napsütésben is tökéletesen élvezhető marad a kép és kapott egy tükröződéscsökkentő bevonatot is, ami csodákat ugyan nem tesz, de sokat javított a helyzeten. A 6,3 inches kijelző frissítése ebben a telefonban is 1-120 Hz között képes mozogni attól függően, hogy épp mit csinálsz és Jerry Rig Everything tesztje alapján a Ceramic Shield 2 valóban lényegesen jobban védi a karcolásoktól.
Profi cucc
Az Apple sokszor úgy igyekezett elkülöníteni, vagyis kívánatosabbá tenni a Pro szériát, hogy az alapmodelltől visszatartott olyan funkciókat, amik egyébként ott is otthonosan érezték magukat, most viszont egy csomó olyan funkció érhető el az olcsóbb telefonokon, amiket pár éve még biztosan profi paywall mögé zártak volna. A 18 MP-es Center Stage előlapi kamera például mindkét verzióban ott van és a négyzet alakú szenzor, megtolva egy kis Apple Intelligence-szel nem csak a FaceTime hívások során teszi hasznossá, hanem valóban szép, éles és részletgazdag képeket lehet lőni a szelfimódban is.
Az igazán nagy változás, ami valóban profi felhasználásra is alkalmassá teszi az iPhone 17 Prót, az a hátlapi trió, és azon belül is a most 48 megapixelesre cserélt telefotó kamera, ami a dagibb telefonnak köszönhetően egy lényegesen nagyobb szenzort kapott. Ezzel együtt viszont csak 4x optikai zoomra képes - az előző generáció 12 MP-es 5x-e helyett -, viszont még nyolcszoros nagyítás mellett is elég meggyőző maradt, de a zoomtartomány vége felé már nem látszik olyan szignifikáns különbség a 16 Próhoz képest.
A fotók ettől függetlenül élesek, színekben gazdagok és az emberek 99.9%-ának pontosan annyira fognak megfelelni, mint mindig, még annak ellenére is, hogy a Portrait mód gyenge fényben még mindig küzd egy kicsit. Amiben viszont az iPhone továbbra is verhetetlen, az a videó, ráaádsul most minden eddiginél többet lehet kihozni a Pro szériából. A kiváló kamerarendszer és a triót támogató szoftveres varázslat mellett az Apple tényleg ráment a profikra, akik valóban dolgoznak is telefonjukkal. Nagyon keveseknek fog ez valójában számítani, de a 17 Pro már képes Apple ProRes Raw-ban rögzíteni, ami egy olyan nyers fájlt ad, amiből elképesztő dolgokat lehet az utómunka során kihozni, illetve "sorba is lehet kötni" a telefonokat a forgatások során, ami még annál is lenyűgözőbb eredményeket produkálhat, mint amit az iPhone 15 próval forgatott 28 évvel később című filmben láttunk.
Az Apple új pro családja most először valóban kiérdemelte ezt a nevet, mert valóban alkalmas professzionális felhasználásra és nemcsak olyan feature-ök gyűjteménye, amik majd a következő generáció alapmodelljeibe is bekerülnek. Ezzel együtt viszont a nagyobb akkun kívül kevés olyan újítás van benne, ami az átlag felhasználónak valóban hasznos, úgyhogy a legtöbbek számára a sima iPhone 17 marad a legjobb - vagy legalábbis a leglogikusabb - választás. Kicsit azt érzem, hogy az idei Pro felhozatal egyelőre csak egy ígéret, ami a tömegek számára akkor válik majd valóban hasznossá, amikor az Apple-nek végre sikerül összekaparnia a saját mesterséges intelligenciáját. Amennyire kevés szó esett idén az Apple Intelligence-ről, valójában ez legkorábban jövőre esedékes, amikor óhatatlanul érkezik a 18-as széria.
Viszont teljesen érthető az iPhone 17 Pro iránti plátói szerelem, hiszen teljesen természetes az aktuális legjobbra vágyni, és ahhoz bizony nem fér kétség, hogy az idei kínálatból a Pro modellek nemcsak dizájnban, hanem teljesítményben is kiemelkednek.
A teszthez az iStyle biztosította az ezüst színű 256 GB-os iPhone 17 Prót, köszönjük szépen.
