Az amerikai tinédzserek több mint fele használta már chatbotok segítségét a tanuláshoz. A Pew Research Center 2026-os felmérése szerint a 13-17 évesek 54 százaléka fordult már AI-chatbothoz iskolai feladatok miatt, 21 százalékuk a munkája egy részéhez, 23 százalékuk pedig kisebb mértékben támaszkodik rá. Minden tizedik megkérdezett azt mondta, hogy feladatai egészéhez vagy nagy részéhez használ ilyen segítséget.
A kérdés innentől tehát már nem az, hogy használják-e a diákok az AI-t, hanem az, hogy valóban többet tanulnak-e tőle. A Stanford Egyetem SCALE kezdeményezésének 2026-os összefoglalója több mint 800, az AI és a közoktatás kapcsolatát vizsgáló tanulmányt nézett át. Ezek közül mindössze 20 felelt meg annak a szigorú követelménynek, hogy valóban ok-okozati kapcsolatot lehessen vizsgálni. Az eredmények alapján a diákok gyakran jobban teljesítenek matematikai, programozási vagy írásbeli feladatokban, amikor használhatnak AI-t, ám amikor a segítséget elveszik, már jóval vegyesebb a kép. Egyes vizsgálatokban megmaradt a javulás, másokban eltűnt, sőt esetenként romlott is a teljesítmény.
Vagyis könnyen előfordulhat, hogy a chatbot hatékonyabbá teszi a feladat megoldását anélkül, hogy tartós tudást építene. A Stanford összegzése szerint ráadásul nagyon nem mindegy, milyen AI-ról beszélünk. Azok az oktatásra tervezett rendszerek, amelyek kérdésekkel, tippekkel és lépésenkénti segítséggel terelik a diákot a megoldás felé, ígéretesebb eredményeket mutatnak, mint az általános chatbotok, amelyek egyszerűen készen odaadják a választ.
Hasonló következtetésre jutott a Brookings Institution 2026-os jelentése is. A kutatók szerint a jól megtervezett, megfelelő pedagógiai módszerbe illesztett AI-eszközök valóban segíthetik a tanulást, a túlzott chatbot-használat viszont gyengítheti a tanulási képességeket, és cseppet sem mellékesen negatívan hathat a tanárokkal, illetve diáktársakkal kialakított kapcsolatokra is. A szervezet ezért azt javasolja, hogy az iskolák elsősorban olyan rendszereket használjanak, amelyek tanítanak, nem pedig egyszerűen megmondják a választ.
A probléma már oktatáspolitikai szinten is egyre látványosabb. New York városa a 2026-2027-es tanévre egyéves moratóriumot vezetett be a diákok által közvetlenül használható generatív AI-ra az óvodáskortól a nyolcadik osztályig, ami közel 600 ezer tanulót érint. A középiskolákban más megközelítést választanak. Korlátozott, tanár által felügyelt AI-programokat tesztelnek, illetve minden diáknak kötelező AI-műveltségi képzést írnak elő. A város külön hangsúlyozza, hogy ezekben a pilotokban nem konkrétan a ChatGPT vagy a Claude kerül be a tanterembe.
A jelenlegi kutatásokból ugyanakkor még korai lenne azt a következtetést levonni, hogy az AI összességében jó vagy rossz a gyerekeknek. A Stanford arra is figyelmeztet, hogy meglepően kevés igazán erős bizonyíték áll rendelkezésre, például egyetlen magas minőségű, ok-okozati hatást vizsgáló tanulmányt sem találtak, amely amerikai K-12-es tantermekben, vagyis a óvodai szinttől egészen a 12. évfolyamig tartó közoktatásban elemezte volna közvetlenül a diákok AI-használatát. A legtöbb kutatás ráadásul rövid távú eredményeket mér, így egyelőre keveset tudunk arról, mi történik évekkel később.
Az eddigi eredmények mindenesetre egy fontos különbségre már rámutatnak. Attól, hogy egy diák AI-jal gyorsabban készít el egy beadandót vagy több feladatot old meg helyesen, még nem következik automatikusan, hogy jobban is érti az anyagot. Éppen ez lehet az egyik legnagyobb kihívás az iskolák számára, ahogy a chatbotok egyre természetesebb részévé válnak a diákok mindennapjainak.
