Magzatkárosítóként besorolt NMP-oldószert találtak a komáromi ipari park esővízgyűjtő tavából vett vízmintában, miután helyi civilek több elpusztult halat láttak a vízfelszínen és a nádas mellett. Az Ébresztő Komárom! nevű civil csoport a Greenpeace-hez fordult, a június 8-án vett mintát pedig akkreditált laboratóriumban vizsgáltatták be. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a mintában 5 mikrogramm/liter mennyiségben mutattak ki N-metil-pirrolidont, vagyis NMP-t. Ezt az oldószert az akkumulátorgyártásban is használják, és az uniós besorolása alapján károsíthatja a születendő gyermeket. Szem- és bőrirritációt is okozhat, nagyobb kockázata miatt pedig különösen érzékeny anyagnak számít.
A Greenpeace ugyanakkor jelezte, hogy a most kimutatott mennyiség önmagában nem olyan magas, hogy az magyarázná a halpusztulást. Simon Gergely, a szervezet vegyianyag-szakértője szerint az NMP gyorsan lebomlik, ezért elképzelhető, hogy korábban magasabb koncentráció volt jelen, de az is lehet, hogy a halak pusztulását más, ezúttal nem vizsgált szennyeződés okozta. Éppen ezért kérik a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatalt, hogy vizsgálja ki, hogyan kerülhetett az anyag a víztározóba, és jelen lehetett-e más szennyezés is. A helyszín azért különösen érzékeny, mert a komáromi ipari parkban több akkumulátoripari szereplő is működik. A területen található NMP-feldolgozó üzem, elektrolitgyár, valamint SK On és SK Battery akkumulátorgyár is. Azt, hogy a most kimutatott NMP valamelyik üzemből származik-e, jelenleg nem lehet kijelenteni, ezt csak a hatósági vizsgálat állapíthatja meg.
A víztározó ügye azért is kapott nagy figyelmet, mert a helyiek szerint ha a tó megtelik, onnan vizet engednek vagy emelnek át a Dunába. A Greenpeace szerint a mostani eset ismét azt mutatja, hogy az akkumulátoripari üzemek működéséhez folyamatos és szigorú hatósági kontrollra van szükség, mert egy korábbi tiszta mérés nem garantálja, hogy később nem történik kibocsátás. A szervezet már korábban is foglalkozott a komáromi üzemek NMP-kibocsátásával. A helyi hatóság tavaly a Greenpeace nyomására jelentősen csökkentette az SK-hoz köthető üzemek levegőbe engedhető NMP-kibocsátási határértékét: a korábbi 150 mg/m³ helyett 1 mg/m³ lett az új limit. A mostani ügyben viszont a Greenpeace szerint az is probléma, hogy az NMP-re nincs külön felszíni vagy felszín alatti vizekre vonatkozó határérték.
A komáromi vízminta így nemcsak egy helyi környezeti ügy, hanem újabb figyelmeztetés az akkumulátoripar körüli szabályozási és ellenőrzési kérdésekre is. A legfontosabb most az lenne, hogy kiderüljön, honnan került NMP a víztározóba, mi okozhatta a halpusztulást, és veszélybe kerülhetett-e a környező vizek állapota.
