Az OpenAI és az Anthropic az elmúlt hetekben látványosan komoly hangot ütött meg az AI kockázatairól. Kutatási anyagokban, blogbejegyzésekben és szabályozási javaslatokban figyelmeztettek arra, hogy a legfejlettebb modellek fejlődése gyorsabb, mint amivel a politika és a hatóságok lépést tudnának tartani. Csakhogy közben mindkét cég új, erősebb modelleket adott ki, fejlesztőket csábító ingyenes ajánlatokat indított, és a beszámolók szerint a tőzsdére lépés előkészítéséhez szükséges papírokat is benyújtotta.
A kettősséget nehéz nem észrevenni. Az Anthropic nemrég egy olyan tanulmányban beszélt a fejlesztések lassításának vagy átmeneti szüneteltetésének szükségességéről, amely szerint az AI-rendszerek közeledhetnek ahhoz a ponthoz, ahol már saját fejlesztésükben is egyre nagyobb szerepet játszanak. A cég azt is közölte, hogy 2026 májusában a saját kódbázisába bekerülő kód több mint 80 százalékát már a Claude írta, nem emberi mérnökök.
Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója külön blogbejegyzésben arról írt, hogy az AI villámgyorsan halad, miközben a szabályozás nagyon lassan mozog. Szerinte már nem elég az átláthatóság, kötelező erejű szabályokra lenne szükség. Az OpenAI oldaláról Sam Altman és Jakub Pachocki hasonló irányba mentek el, amikor egy olyan nemzetközi szervezet ötletét vetették fel, amely koordinálná a vezető AI-fejlesztéseket, és szükség esetén lassíthatná a legfejlettebb rendszerek fejlesztését.
Ezek súlyos állítások, de közben a cégek üzleti lépései egészen más tempót mutatnak. Az Anthropic bemutatta a Claude Fable 5-öt, amelyet a vállalat a legerősebb nyilvánosan elérhető modelljeként ír le, és amely a beszámolók szerint szoftverfejlesztésben, tudásmunkában, látásalapú feladatokban és tudományos kutatásban is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Az OpenAI április végén adta ki a GPT-5.5-öt, amelyet a cég a legokosabb és legintuitívabb modelljeként vezetett be, különösen az ügynökszerű kódolási és számítógép-használati feladatokra kihegyezve.
A fejlesztőkért folyó versenyben is gyorsítanak. Az Anthropic július közepéig 50 százalékkal megemelte a Claude Code heti limitjeit a fizető felhasználóknak, az OpenAI pedig vállalati ügyfeleknek kínált két hónap ingyenes Codex-hozzáférést. Ezek a lépések nem fékezésről szólnak, hanem arról, hogy minél több fejlesztőt kössenek saját ökoszisztémájukhoz egy olyan évben, amely eldöntheti, melyik AI-eszköz válik alapértelmezetté a munkahelyeken.
A legnagyobb ellentmondást mégis a tőzsdei tervek adják. A beszámoló szerint az Anthropic június 1-jén, az OpenAI pedig június 8-án nyújtotta be bizalmas S-1 dokumentumait az amerikai tőzsdefelügyelethez. Ha ezek a cégek valóban tőzsdére mennek, negyedéves eredménykényszer alá kerülnek, ami a techiparban ritkán kedvez a lassításnak. A befektetők növekedést, új termékeket és nagyobb bevételt várnak, nem önkéntes visszafogottságot.
Lehet jóindulatúan is nézni a helyzetet. Elképzelhető, hogy az OpenAI és az Anthropic tényleg komolyan veszi a kockázatokat, és azért sürget szabályozást, mert nem akar egyedül lassítani, miközben a riválisai tovább rohannak. Ebben az olvasatban a stratégia egyszerű: fejleszteni kell, amíg a verseny ezt diktálja, közben pedig hangosan követelni a minden szereplőre vonatkozó korlátokat.
A kevésbé hízelgő értelmezés szerint viszont a figyelmeztetések olcsóbbak, mint a valódi önkorlátozás. Egy tanulmány vagy blogposzt jól mutat, de a modellkiadások, az ingyenes fejlesztői akciók és az IPO-előkészületek árulják el, merre tartanak valójában a cégek. A két magyarázat között valahol ott lehet az igazság, de a rés egyre nagyobb aközött, amit az AI-laborok mondanak, és amit az üzleti döntéseik mutatnak.
