Mindenki tudja, hogy a Ctrl+Alt+Del egy gombsor, amivel meg lehet oldani a befagyott programok problémáit, de eredetileg a kombináció nem ezért létezett. Még az IBM PC-k tervezésénél David Bradley fejlesztő szeretett volna egy gyors és könnyű módot a gépek újraindítására.
Kitalált egy rövidítést, ami azonnal a PC BIOS-án keresztül intézte a rebootot, ez pedig egy nagyon hasznos eszközzé vált a tesztelések során. Bill Gates szerint erre használni egy két kezet igénylő, Ctrl+Alt+Del sorozatot hiba volt. Ő úgy gondolta, hogy egy dedikált billentyű beépítése elegánsabb lett volna, de később végül az belekerült a Windows NT-be.
Ott ennek más szerepe volt, de a lényegét itt is az adta, hogy a futó programok megkerülésével a felhasználó visszavehesse az irányítást egy esetlegesen fertőzött operációs rendszer felett. A sztori akkor vett nagy kanyart, amikor a Windows 3.1-nél a Ctrl + Alt + Del egy egyszerű reboot kombinációból egy rendszerkezelési metódussá vált.
Amikor ebben nyomtuk meg a varázsbillentyűket, akkor a képernyő feldobott pár opciót, és ha semmi sem működött, akkor az ismételt lenyomásával újraindíthattuk a gépet. A fejlesztőknek szánt verzióban a trió képes volt még arra is, hogy egyszerűen kidobja azt az alkalmazást, ami épp lefoglalja a PC processzorát. A funkcionalitása ennek akkor bővült, amikor a Windows 95-ben a rendszer már azt is kilistázta, hogy mely programok nem válaszolnak épp a felhasználó kéréseire. Ezen a ponton a Ctrl+Alt+Delből egy diagnosztikai eszköz lett.
A kombinációból szépen lassan a legismertebb windowsos eszköz lett. Ez feltűnt filmekben, sorozatokban, viccekben hozták fel azt. Egy ikonikus része lett a PC kultúrának anélkül, hogy erre bárki is számított volna, sőt, Gates eredetileg meg is akart szabadulni tőle, hogy egy adott gombhoz rendelje azt. Valószínűleg mindenki (beleértve a Windows marketingosztályát) jobban járt azzal, hogy nem az ő tanácsait követték a tervezők.
