A Luminate 2026-os féléves jelentése szerint az év első hat hónapjában 16,3 millió zenei CD-t értékesítettek az Egyesült Államokban, ami 16 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. Ezzel még a bakelitlemezeket is nagyon megverték, amiknek az eladásai csak 2,4 százalékkal emelkedtek.
A jelentés egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy a CD-t vásárló Z generációsok és milleniálok megközelítőleg fele nem is rendelkezik semmivel, ahova egyébként be tudná rakni őket. Számukra a lemez már nem feltétlenül használati tárgy, hanem viszonylag olcsón megszerezhető gyűjtői darab, amely kézzelfogható kapcsolatot teremt az előadóval és annak zenéjével.
Az egyik legnagyobb hajtóerő a K-pop albumok voltak, köztük a BTS ARIRANG című lemeze. Ezeket gyakran fotókönyvekkel, kártyákkal és más gyűjthető kiegészítőkkel együtt árulják, ezért olyan rajongók is megveszik őket, akik magát a zenét továbbra is streamingplatformokon hallgatják. De, ha a K-popot nem is számoljuk, még mindig 6,7 százalékos lenne a CD-piac növekedése.
A fiatalok érdeklődése az elmúlt évtizedek zenéi iránt szintén erősítheti a trendet. A közösségi média, a sorozatok és a streaming ajánlórendszerei folyamatosan új közönség elé viszik a régebbi dalokat, a fizikai kiadvány pedig olyan emléktárgy lehet, amelyet nem lehet egy lejáró licenc vagy megszűnő szolgáltatás miatt egyik napról a másikra elveszíteni.
Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a Sony 2028 januárjától megszünteti az új PlayStation-játékok fizikai kiadásainak gyártását, mert szerintük a vásárlók általánosságban már inkább a digitális tartalmakat veszik.
A zenei és a videojátékos piac persze nem igazán hasonlítható össze, egy CD jóval olcsóbb lehet egy teljes árú játéknál, a K-pop csomagok pedig eleve gyűjtői termékként működnek, de nagyon érdekes látni, hogy a társadalom mennyire ragaszkodik a fizikai disztribúcióhoz, amikor azt valaki megpróbálja elvenni tőle.
