A bolygóvédelem történetében új mérföldkőhöz érkezett az emberiség, friss kutatások szerint a NASA kísérleti küldetése, a DART (Double Asteroid Redirection Test) nemcsak egy aszteroida mozgását változtatta meg, hanem kimutatható módon módosította az égitest pályáját is a nap körül. Ilyen bravúrt ember alkotta eszköz először hajtott végre azóta, hogy kiléptünk a világűrbe. A DART űrszonda 2022 szeptemberében szándékosan csapódott a Dimorphos nevű kis égitestbe, amely a nagyobb Didymos kísérője. A két objektum gravitációsan összekapcsolódva úgynevezett kettős aszteroida-rendszert alkot, vagyis egymás körül keringenek egy közös tömegközéppont körül, miközben együtt haladnak a Nap körüli pályájukon.
A kutatók már korábban megfigyelték, hogy az ütközés lerövidítette a Dimorphos keringési idejét a Didymos körül. A NASA közlése szerint az új eredmények azonban azt mutatják, hogy a hatás ennél is messzebbre nyúlt. A rendszer Nap körüli pályája eredetileg nagyjából 770 napos periódusú volt, amely az ütközés után egy másodperc töredékével megváltozott. Az eredményeket a Science Advances hasábjain publikálták. A változás rendkívül kicsi, mégis fontos. A NASA bolygóvédelmi programjának kutatója, Thomas Statler szerint hosszú idő alatt még egy apró eltérés is jelentős pályaeltolódáshoz vezethet. Ez kulcsfontosságú lehet akkor, ha egyszer egy Föld felé tartó aszteroidát kell eltéríteni.
A DART becsapódása hatalmas törmelékfelhőt lövellt ki az űrbe. A mintegy 170 méter átmérőjű Dimorphos felszínéről leváló kőzetdarabok saját lendületükkel tovább erősítették az ütközés hatását, amit a kutatók úgynevezett "impulzusnövelési tényezővel" írnak le. Az új tanulmány szerint ez az érték körülbelül kettő volt, vagyis a kidobódó törmelék nagyjából megduplázta az űrszonda által átadott lendületet.
Korábbi mérések alapján a Dimorphos 12 órás keringési ideje a Didymos körül 33 perccel rövidült meg. Az új vizsgálat viszont azt is kimutatta, hogy a rendszerből kilökődő hatalmas mennyiségű anyag a teljes pályát is módosította: a Nap körüli keringési periódus 0,15 másodperccel változott. A tanulmány vezető szerzője, Rahil Makadia szerint ez azt jelenti, hogy a kettős aszteroida-rendszer sebessége nagyjából 11,7 mikronnal nőtt másodpercenként, ami óránként körülbelül 1,7 hüvelykes eltérésnek felel meg. Bár ez elsőre elhanyagolhatónak tűnik, hosszabb idő alatt akár az is múlhat rajta, hogy egy veszélyes objektum eltalálja-e a Földet, vagy elkerüli azt.
Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a Didymos soha nem jelentett veszélyt a bolygónkra, és a DART-kísérlet sem tudta volna olyan pályára állítani, amely ütközési kockázatot jelent. A küldetés célja kizárólag az volt, hogy a tudósok kipróbálják az úgynevezett kinetikus eltérítési módszert, amely egy jövőbeli bolygóvédelmi helyzetben kulcsfontosságú lehet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a veszélyes objektumokat időben felfedezzék. Ezen dolgozik a NASA következő nagy projektje, a Near-Earth Object Surveyor, egy új generációs űrtávcső, amelyet kifejezetten a Föld-közeli égitestek felkutatására terveznek. A küldetést a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory irányítja, és elsősorban azokat a sötét aszteroidákat és üstökösöket próbálja majd megtalálni, amelyek alig verik vissza a látható fényt.
A mostani eredményhez rendkívül pontos mérésekre volt szükség. A kutatók radaros és egyéb földi megfigyelések mellett úgynevezett csillagfedéseket is vizsgáltak. Ez akkor történik, amikor az aszteroida pontosan egy csillag elé kerül, és a csillag fénye egy pillanatra eltűnik. A jelenség rendkívül pontos adatokat ad az égitest sebességéről, alakjáról és pályájáról. Az ilyen megfigyelések megszervezése azonban nem egyszerű. A csillagászoknak pontosan a megfelelő helyen és időben kell jelen lenniük, gyakran több, egymástól kilométerekre lévő állomással. A projektben ezért amatőr csillagászok tucatjai vettek részt világszerte, akik 2022 októbere és 2025 márciusa között összesen 22 csillagfedést rögzítettek.
A mérések egy másik érdekes eredményt is hoztak: a számítások szerint a Dimorphos sűrűsége valamivel kisebb, mint korábban gondolták. Ez erősíti azt az elméletet, hogy az aszteroida valójában a gyorsan forgó Didymosról leváló törmelékből állt össze, vagyis egy úgynevezett "törmelékkupac" típusú égitest.
