Egy újabb eset mutatja meg, hogy az okosszemüvegek terjedése nemcsak technológiai kérdés. A BBC egy Alice álnéven bemutatott nőről írt, aki azt állítja, hogy egy férfi a tudta nélkül rögzítette a beszélgetésüket egy okosszemüveggel, majd feltöltötte a videót a közösségi médiába. A felvételt több mint 40 ezren látták, mire Alice egy barátjától megtudta, hogy szerepel benne. A nő azt mondta, nem látott telefont vagy kamerát a férfinél, ezért fel sem merült benne, hogy éppen felveszik. A történet igazán kellemetlen része ezután jött. Alice kapcsolatba lépett a videót közzétevő férfival, és kérte, hogy távolítsa el a felvételt. A BBC által idézett válasz szerint a férfi azt írta, hogy a tartalom megfelel a törvényeknek és a platformszabályoknak, de ha valaki mégis szeretné, hogy lekerüljön róla egy videó, azt ő általában "fizetős szolgáltatásként" kezeli. Konkrét összeget nem közölt, később pedig tagadta, hogy pénzhez kötötte volna az eltávolítást, szerinte félreértés történt. A helyzet ettől még elég nyomasztó: valakit a tudta nélkül felvesznek, a videó terjedni kezd, majd neki kell küzdenie azért, hogy eltűnjön róla az anyag.
Az ügy azért különösen érzékeny, mert az ilyen videók sokszor a "pick-up" tartalmak világába illeszkednek. Ezekben férfiak idegen nőket szólítanak le nyilvános helyeken, majd a helyzetet tanácsadó, szórakoztató vagy önfényező tartalomként adják el másoknak. A szereplők viszont sok esetben nem tudják, hogy rögzítik őket, nem járulnak hozzá a megjelenéshez, és csak utólag szembesülnek azzal, hogy egy kellemetlen vagy megalázónak érzett helyzet már több tízezer ember előtt futott végig. A BBC egy másik hasonló esetről is tud, a beszámolók szerint a TikTok és a Meta végül eltávolított bizonyos videókat, a kapcsolódó YouTube-csatorna pedig már nem aktív.
A Ray-Ban Meta okosszemüvegek elvileg tartalmaznak adatvédelmi jelzést. A készülékeken egy kis LED mutatja, ha fotó vagy videó készül. A Meta saját tájékoztatása is arra kéri a felhasználókat, hogy magyarázzák el másoknak, hogyan működik a jelzőfény, és kapcsolják ki a szemüveget érzékeny helyeken, például orvosi rendelőben, öltözőben, mosdóban, iskolában vagy vallási térben. A gond az, hogy egy apró fényt nem mindenki vesz észre, főleg utcán, zajban, rövid beszélgetés közben vagy erős nappali fényben. Ráadásul korábban már arról is beszámoltak, hogy egyesek különféle trükkökkel próbálták eltakarni vagy kijátszani ezt a figyelmeztetést.
A félelem nem alaptalan. A The Verge korábban arról írt, hogy két harvardi diák bemutatta, hogyan lehet Ray-Ban Meta szemüveggel, élő videóval és arcfelismerésre épülő eszközökkel valós időben azonosítani embereket, majd nyilvános forrásokból személyes adatokat keresni róluk. A céljuk nem az volt, hogy kész terméket adjanak a világnak, hanem hogy megmutassák: ez nem távoli disztópia, hanem ma is összerakható technológiai lehetőség.
Ettől még az okosszemüveg önmagában nem ördögtől való eszköz. Lehet hasznos vizuális kereséshez, gyors fotózáshoz, navigációhoz, hívásokhoz vagy akár ahhoz, hogy valaki úgy hallgasson zenét vagy podcastot, hogy közben figyel a környezetére. A probléma nem az, hogy létezik rajta kamera, hanem az, hogy a kamera a szemüveg része. Nem úgy viselkedik, mint egy feltartott telefon, amit mindenki azonnal felismer. Egy hétköznapinak tűnő szemüvegről sokkal nehezebb eldönteni, hogy éppen csak viselik, vagy felvételt is készítenek vele.
Az Alice-ügy ezért nem egyetlen kellemetlen videóról szól. Azt mutatja meg, hogy a hordható kamerák korában a beleegyezés kérdése sokkal zavarosabbá válik. Ha valaki mobilt tart az arcunkba, általában értjük, mi történik. Ha viszont egy idegen egy teljesen átlagosnak tűnő szemüvegben beszélget velünk, már nem biztos, hogy tudjuk, egy hétköznapi helyzet résztvevői vagyunk-e, vagy éppen szereplővé váltunk egy olyan videóban, amelyet később idegenek ezrei néznek, kommentelnek és osztanak tovább.
