Habár néhány éve komolyan felmerült az esélye annak, hogy az Európai Unió kivezeti az évi kétszeri óraátállítás gyakorlatát, a döntés végül mégsem született meg, mivel a tagállamok nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy a téli vagy a nyári időszámítás maradjon-e állandó. Az Európai Bizottság így visszavonta a javaslatot, és maradt a jól ismert rendszer: március utolsó vasárnapján előretekerjük az órákat, október utolsó vasárnapján pedig vissza.
Idén az átállítás napja március 29-ére esik, vasárnap hajnalban két óráról háromra kell előre állítani az órákat. Természetesen a legtöbb digitális eszköz magától elvégzi a szükséges módosítást. Mindenesetre ezzel hivatalosan is kezdetét veszi a nyári időszámítás, amelynek leglátványosabb hozadéka, hogy este tovább marad világos. A napnyugta ideje is érezhetően kitolódik, a korábbi 18:08 helyett már 19:10 körül bukik a horizont alá a napkorong.
A világosabb és hosszabb esték azonban nem jönnek teljesen ingyen. Az átállás sokak szervezetét megviseli, és nem ritka, hogy napokba vagy akár hetekbe telik, mire a belső biológiai óra újra szinkronba kerül a megváltozott időrenddel. Azzal, amely már rég elszakadt a természet rendje diktálta ritmustól.
