A napokban Ukrajna visszafoglalt egy kisebb területet a négy éve tartó háborúban, miután az orosz erők harctéri kommunikációjában két tényező is komoly fennakadásokat eredményezett. Pont akkor vágta el őket a SpaceX a Starlink használatától az engedély nélkül bevetett terminálok miatt, amikor a Roszkomnadzor rászállt a Telegramra. A helyzet megoldására született terv nagy magasságban lebegő léggömbök hálózatára épül, amely a Barrazh-1 nevet kapta.
Az elképzelés szerint 20 km-es magasságba emelkedő sztratoszférikus ballonok alkotnának hálózatot az orosz ellenőrzés alatt álló légterek felett, amely akkor is képes támogatni a szárazföldi egységeket, amikor a műholdas kapcsolat akadozik vagy elérhetetlenné válik. Az orosz fejlesztők azt állítják, hogy a rendszer nagyrészt hazai gyártású alkatrészekre épül, és képes egy 5G-alapú, nem földfelszíni hálózati állomás hordozására is.
Ukrán védelmi források szerint a projektben az Aerodrommash és a Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetem is érintett, erről a Defense Express számolt be. A ballonokat eltávolítható sarokreflektorral látják el, amely javítja a radarészlelhetőséget, vagyis a fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy a platform folyamatos légvédelmi megfigyelés alatt állhat.
A 20 kilométer feletti működési magasság már számos hagyományos légvédelmi rendszer hatótávolságán kívül esik, de ez nem jelent teljes védettséget. 2023 februárjában az Egyesült Államok például egy F-22 Raptor vadászgéppel és AIM-9X rakétával semmisített meg egy kínai megfigyelő léggömböt. A hidegháború idején a Szovjetunió is fejlesztett hasonló magasságban bevethető elfogórepülőt, az M-17 Stratospherát.
A technológia legnagyobb korlátja azonban nem a magasság, hanem a légköri dinamika. Ukrajna területének nagy része felett a felsőbb légrétegekben uralkodó szélirány nyugatról kelet felé fúj, az úgynevezett nyugati áramlás dominál. Ez azt jelenti, hogy az orosz ellenőrzés alatt álló területekről felengedett léggömbök természetes módon inkább Oroszország belseje felé sodródnának, nem pedig az ukrán állások irányába. Bár a déli régiókban télen előfordulhatnak keleties szelek, ezek szezonális és földrajzilag korlátozott jelenségek.
Az orosz leírások szerint a magasság változtatásával különböző szélrétegeket lehetne kihasználni, így befolyásolva az elsodródást és a lefedettséget. A valóságban azonban a sztratoszférikus léggömbök alapvetően a domináns légáramlatokkal együtt mozognak. Egy adott hadműveleti terület felett stabil, folyamatos átjátszóhálózat fenntartásához állandó és pontos kompenzációra lenne szükség a szélirány és -sebesség változásai miatt - olyan tényezőkre, amelyek felett nem biztosítható a teljes kontroll.
A nagy magasságú léggömbök önmagukban nem számítanak újdonságnak, hiszen korábban is használták őket felderítésre és kísérleti célokra. Az viszont új fejezetet jelent, hogy modern, 5G-alapú kommunikációs eszközöket telepítenének rájuk hadműveleti környezetben. Elméletben egy ilyen rendszer ideiglenes tartalékmegoldást kínálhat, ha a műholdas kapcsolat kiesik, a gyakorlati alkalmazást azonban megnehezíti a légköri viszonyok kiszámíthatatlansága.
