Valahol a 2000-es évek során lett trendi a karbonlábnyomunkat számolgatni, odafigyelni a hulladékok szétválogatására, és minél környezetbarátabb csomagolóanyagokat használni. Ezek mindegyike persze kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne változtassuk az egyetlen bolygónkat egy élhetetlen kemencévé, de fontos tudni például a "karbonlábnyom" fogalmának forrását.
Az olajvállaltok, látván, hogy a közhangulat elkezdett ellenük fordulni a környezetszennyezéssel kapcsolatos kutatások eredményeinek terjedésével, nagyon lelkesen kezdték támogatni a "személyes felelősségre" vonatkozó kampányokat. Amíg mindenki a saját hulladékának átválogatásával foglalkozik, addig sem őket kritizálják. Ennek a hozzáállásnak most csodálatos bizonyítéka az Oxfam közleménye.
A globális szövetség felmérése alapján a világ leggazdagabb 1 százaléka alig 10 nap alatt lepörgette a "méltányosnak" gondolható szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget. A világ 0,1 százaléka ezt 3 nap alatt oldotta meg. Erre reagálva az Oxfam felszólította Nagy-Britannia pénzügyminiszerét, hogy emeljék meg a klímát szennyező extrém vagyonokra kivetett adókat.
A szervezet szerint ugyanis az Egyesült Királyság leggazdagabb 1 százaléka 8 nap alatt több szén-dioxidot bocsát ki, mint az ország legszegényebb 50 százaléka egy teljes év alatt. Mindezt úgy teszik, hogy közben a modern piac legártalmasabb részeibe fektetik vagyonukat. Ezek évente 1,9 millió tonna szén-dioxidot tolnak a levegőbe.
A 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezmény szerint az iparosodás előtti szinthez mért 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés lenne a vállalható mérték. Ahhoz, hogy ez teljesülhessen a világnak 2030-ig 97 százalékkal kellene csökkentenie a kibocsátását. Ez így 2026-ban egy egyre kevésbé elérhető forgatókönyvnek hangzik.
