Valamelyest javult ugyan a helyzet a tavalyi történelmi mélyponthoz képest, akkor ugyanis már július 24-én elérkezett a túlfogyasztás napja, de idén is riasztóan hamar felhasználta az emberiség mindazokat a természeti erőforrásokat, amelyeket bolygónk egyetlen év alatt képes megújítani. Ahogy a WWF Magyarország fogalmaz,
"Ettől a naptól kezdve ökológiai értelemben hitelből élünk."
Közben a szakértők szerint egyre sürgetőbbé válik, hogy a gazdaság, az energiatermelés és a fogyasztás is fenntarthatóbb pályára álljon.
A túlfogyasztás napját minden évben annak alapján határozzák meg, hogy az emberiség mikorra meríti ki a Föld éves regenerációs kapacitását. A számítások szerint jelenleg 73 százalékkal gyorsabban használjuk fel a természet erőforrásait, mint ahogyan azok képesek megújulni. Másképpen fogalmazva: úgy élünk, mintha 1,73 Föld állna rendelkezésünkre.
Az egyes országok között ugyanakkor óriási különbségek figyelhetők meg. Katar fogyasztási szintje mellett már február 4-én bekövetkezne a túlfogyasztás napja, Luxemburg esetében február 17-én, Szingapúrnál pedig február 23-án. A skála másik végén olyan országok találhatók, mint Banglades, Nepál vagy Etiópia, ahol az egy főre jutó ökológiai lábnyom egyelőre nem haladja meg a rendelkezésre álló biokapacitást. Magyarország sem áll jól ezen a téren, nálunk idén már június 24-én elérkezett a túlfogyasztás napja, vagyis a hazai fogyasztás a globális átlagnál is nagyobb terhet ró a környezetre.
A jelenség mögött összetett okok húzódnak meg. A fosszilis energiahordozókra épülő gazdaság, a magas energia- és nyersanyag-felhasználás, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a pazarló termelési és fogyasztási minták egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy évről évre nő az emberiség ökológiai adóssága. Ennek következményei már Magyarországon is jól érzékelhetők az egyre gyakoribb aszályokban, a szélsőséges időjárási eseményekben, a vizes élőhelyek zsugorodásában és a biológiai sokféleség csökkenésében. A hetvenes évek eleje óta folyamatosan halmozódó ökológiai deficit mára több mint húsz évnyi természeti regenerációs kapacitásnak felel meg, vagyis még akkor is évtizedekre lenne szükség az egyensúly helyreállításához, ha a túlfogyasztást azonnal sikerülne megszüntetni.
A WWF Magyarország szerint a probléma kezeléséhez nem elegendő kizárólag az egyéni tudatosság, bár az energia- és víztakarékosság, valamint a fogyasztás visszafogása fontos lépések. A szervezet úgy véli, rendszerszintű változásokra is szükség van, amelyek csökkentik a gazdaság ökológiai lábnyomát, miközben előtérbe helyezik a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot.
A WWF arra is felhívja a figyelmet, hogy a fel nem használt energia jelenti a legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb energiaforrást. A szervezet szerint már az is 15-20 százalékos megtakarítást eredményezhet, ha a háztartások rendszeresen nyomon követik fogyasztásukat, például havi mérőóra-leolvasással és a felhasználás tudatos figyelésével. Hosszabb távon azonban az ország energiaellátásának átalakítása is elengedhetetlen, vagyis minél nagyobb arányban kell támaszkodni a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokra.
A természetvédelmi szervezet ezért kedvező fejleményként értékelte Kapitány István bejelentését, amely szerint 2030-ig a jelenlegi tízszeresére növelnék a hazai szélerőművek beépített kapacitását. A WWF szerint a szélenergia Magyarország egyik legnagyobb kiaknázatlan lehetősége, hiszen a korszerű turbinák hazai viszonyok között is megbízhatóan termelhetnek villamos energiát, ráadásul jól kiegészítik a napelemes rendszereket a téli hónapokban és az éjszakai időszakban. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az új beruházásoknál a természeti, társadalmi és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe kell venni, hogy a fejlesztések valóban csökkentsék az ország ökológiai lábnyomát.
A Global Footprint Network számításai szerint már önmagában az is közel három hónappal későbbre tolhatná a túlfogyasztás napját, ha a fosszilis energiahordozókból származó szén-dioxid-kibocsátást sikerülne a felére mérsékelni. A túlfogyasztás napja ezért nem csupán egy jelképes dátum a naptárban, hanem egy egyre sürgetőbb figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási modell hosszú távon nem tartható fenn. A szakértők szerint csak az egyéni döntések, a felelős vállalati működés és az átfogó állami intézkedések együttesen képesek elérni, hogy a jövőben egyre későbbre tolódjon ez a dátum.
