Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi 20 évben, ha valaki tápegységet szeretett volna vásárolni, az egyik legfontosabb szabály az volt, hogy olyan eszköz mellett kell dönteni, amelyik rendelkezik 80 Plus tanúsítvánnyal. Hogy milyennel, az igazából senkit nem érdekelt - mint ahogyan az sem, hogy ha felkerül a matrica a tápegység dobozára vagy oldalára, az mit jelent valójában azon túl, hogy egy "minőségibb" darabról van szó. A 80 Plus tanúsítványt viszont jó ideje sok kritika éri, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy egy 21 éves szabványról van szó: 2004-ben vezették be, az első tápegység pedig, amely teljesítette a kritériumokat, 2005-ben gördült le a tajvani Seasonic gyártósoráról. 2007-re a 80 Plus iparági szabvánnyá vált.
A tápegység tipikusan egy olyan komponens, amelynek élettartama hosszú: a gépházzal együtt jellemzően több számítógép-átalakítást, bővítést, fejlesztést túl szokott élni. Cserélni igazából csak akkor kell, ha - tipikusan a videokártya miatt - nem elég a teljesítménye. Egyébként a legtöbben csak akkor vásárolnak újat belőle, ha meghibásodik. Részben az ebből adódó hosszú életciklus is hozzájárul ahhoz, hogy a felhasználók túlnyomó része még mindig csak a 80 Plus jelölést ismeri, pedig régóta van alternatíva is: a nagyobb gyártók közül évek óta többen a Cybenetics tanúsítványait is használják. Így tesz például a Seasonic, a Cooler Master, a Thermaltake, az FSP, az Enermax és a Chieftec is.
És így tesz a Corsair is, vagyis a gyártók legnagyobbika. Utóbbi vállalatot nem véletlenül vettük külön: a kaliforniai gyártó tavaly augusztusban úgy döntött, hogy nyugdíjazza a 80 Plus jelöléseket, és a jövőben megjelenő tápegységeknél már csak a Cybenetics tanúsítványokat fogja használni. Ez pedig arra sarkallhatja a versenytársakat is, hogy minden tápegység esetében alkalmazzák ezt a fajta jelölést is. Jelenleg egyébként mintegy 80 gyártó 874 tápegysége rendelkezik valamilyen besorolással, igaz az eloszlás egyenetlen, mert több mint 500 készülék mindössze 10 gyártóhoz tartozik.
Eltérő módszerek
A 80 Plus és a Cybenetics tanúsítványok a tápegységek hatékonyságát (hatásfokát) mérik, de teljesen eltérő módszerrel és eltérő szemlélettel alkották meg őket. Az alapfelállás az, hogy tökéletes tápegység nincs: az elektromos hálózatból felvett energia nem hasznosítható 100%-ban. Egy része elvész hő formájában, de a komponensek tökéletlensége miatt veszteséges a váltóáram-egyenáram átalakítás is, sőt a hatékonyságot az aktuálisan leadott teljesítmény is befolyásolja. A tápegységek jellemzően közepes terhelés mellett a leghatékonyabbak, túl alacsony és túl magas terhelés mellett mutatójuk romlik.
A 80 Plus tanúsítvány egy olyan tanúsítvány, amit a gyártók saját maguk kérhetnek (azaz nem kötelező), de a jogosultság nem önbevalláson, hanem független méréseken alapszik, így megbízható. A fő kritérium az, hogy a hatékonyságnak legalább 80%-nak kell lennie 20, 50 és 100%-os terheltség mellett - ez az alapszint. A tanúsítványnak Bronze, Silver, Gold, Platinum, Titanium és Ruby szintjei vannak, ezeknél a küszöbérték magasabb, rendre 82-85, 85-88, 87-90, 90-92 és 92-94 százalék között alakul úgy, hogy a kisebb érték 20 és 100%-os terheltségre, a nagyobb érték pedig 50%-os terheltségre vonatkozik. A 80 Plus tanúsítvány a fentieken túl más lényeges szempontot (például zajszint, készenléti fogyasztás stb.) nem vesz figyelembe - a vele kapcsolatos kritikák részben emiatt is fogalmazódtak meg.
A Cybenetics tanúsítványai alapvetően szintén a hatékonyságot jellemzik, de kitüntetett teljesítményszint nélkül, általánosságban teszik ezt, és a mérési procedúra is alaposabb, kifinomultabb. Az elvárás az alábbi:
Bronze: 82-85%
Silver: 85-87%
Gold: 87-89%
Platinium: 89-91%
Titanium: 91-93%
Diamond: 93%+
Noha ez a legfontosabb adat a Cybenetics tanúsítványa esetében is, a specifikáció külön meghatározza azt is, hogy az 5 voltos ág esetében mekkora az elvárt hatékonyság (71-től 79%-ig a fenti kategóriák esetében), valamint azt is, hogy mekkora lehet a készenléti fogyasztás. Ez utóbbi jellemző esetében legfeljebb 0,25 Watt a megengedett Bronze szinten, és 0,1 Watt a Diamond szinten.
A zajszintre vonatkozó jellemzés sokkal könnyebben értelmezhető. Ez külön értékelésként jelenik meg a tápegységeknél, az alábbi hét érték valamelyikét fogod látni:
Standard: 40-45 dB(A)
Standard+: 35-40 dB(A)
Standard++: 30-35 dB(A)
A-: 25-30 dB(A)
A: 20-25 dB(A)
A+: 15-20 dB(A)
A++: <15 dB(A).
A Cybenetics tanúsítvány egyik fontos előnye tehát az, hogy az alaposabb mérési rendszernek hála (több száz mérés a kitüntetett néhány fontos szint ellenőrzése helyett) megbízhatóbb jellemzést ad a tápegységek működéséről valós körülmények között, de nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vásárló előre fogja tudni azt is, hogy mekkora zajszintre számíthat - azaz nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy energiahatékonyság szempontjából kitűnő tápegység összességében mégis csak közepesnek mondható, mert rettenetesen hangos.
Mi változik?
Felhasználói szempontból sok minden nem változik természetesen, csak annyi, hogy szépen lassan mindenkinek meg kell tanulnia, hogy nem a 80 Plus logót, hanem a Cybenetics plecsnit kell figyelni a tápegység vásárlásakor. Noha direkt összefüggés a jelölések és a tápegységek minősége között továbbra sem lesz (a tanúsítványok hatékonyságot jellemeznek, nem tartósságot), az általánosságban ezután is igaz lesz, hogy a magasabb hatékonysági kritériumoknak megfelelő tápegységek általában jobb minőségűek is egyben, mert a jobb hatékonyságot jellemzően prémium alkatrészekkel tudják elérni a gyártók.
Az véleményünk szerint mindenképp üdvözlendő, hogy a Corsair teljesen átáll a Cybenetics jelölésekre; ez biztosan ösztönzőleg hat majd arra, hogy más gyártók is jobban támaszkodjanak erre a szabványra, azt viszont senki nem garantálja, hogy mindenki át fog állni - és azt sem, hogy a 80 Plus jelölések eltűnnek. Rövid távon így akár egy kicsivel nagyobb kavarodás is várható, 5-10 éves távlatban gondolkodva viszont vélhetően tisztul majd a helyzet. Igaz, ez hosszú idő, de a tápegységek piaca már csak ilyen; lassan formálódik.