Bár a Naprendszerben egyetlen másik bolygón sem tapasztalhatók a földihez hasonló lemeztektonikai mozgások és erős földrengések, ez nem jelenti azt, hogy más égitestek teljesen mozdulatlanok lennének. Az Apollo-program mérései óta ismert, hogy időről időre rengések rázzák meg a Hold felszínét, mintegy másfél évtizede pedig az is kiderült, hogy kísérőnk folyamatosan zsugorodik. Az elmúlt 200 millió évben a Hold sugara körülbelül 50 méterrel csökkent, amit most újabb bizonyítékok is alátámasztanak.
A fiatalabb Hold geológiailag jóval aktívabb volt, ám belseje az idők során lehűlt és megszilárdult. A belső rétegek összehúzódása miatt a kéreg megrepedt és meghajlott, létrehozva az úgynevezett lebenyes meredek lejtőket. Ezeket a törésvonalakat a Smithsonian Institution kutatói, Tom Watters vezetésével azonosították. A szakemberek vizsgálataik során kis tengeri gerinceket is felfedeztek a Hold sötét bazaltos síkságain, az úgynevezett Hold-tengerek területén.
A The Planetary Science Journal című folyóiratban közzétett és a 24.hu által is szemlézett tanulmány szerint a kutatók összesen 1114 új kis tengeri gerincet azonosítottak, így számuk 2634-re emelkedett. Megállapították, hogy ezek és a lebenyes meredek lejtők kora hasonló - átlagosan 124, illetve 105 millió év -, és gyakran fizikailag is összekapcsolódnak. A szakértők szerint mindkét képződmény a Hold fokozatos összehúzódásának következménye, ami újabb bizonyíték arra, hogy égi kísérőnk ma sem teljesen geológiailag inaktív.
