A Vasember-filmek egyik leglátványosabb visszatérő eleme, amikor Tony Stark páncéljának darabjai szinte maguktól ugranak a helyükre. A dél-koreai KAIST és az amerikai Stanford Egyetem kutatóinak új fejlesztése ugyan még nem biztosít emberfeletti erőt, repülési képességet vagy rakétavetőket, egy fontos részletet azonban már képes utánozni: a ruha emberi segítség nélkül adja rá magát a viselőjére. A Self-Wearing Adaptive Garments via Soft Robotic Unfurling, röviden SWAG nevű rendszer a merev robotkarok helyett közvetlenül a ruházatba épített, levegővel működő szerkezeteket használ. Ezek a hosszú, hajlékony csövek nyomás hatására kifordulva növekednek, és közben fokozatosan végiggördítik az anyagot a viselő testén.
A megoldást a futónövények, különösen a falakon és más felületeken végigkapaszkodó borostyán mozgása ihlette. A robotikus elem nem húzza maga után teljes hosszában a ruhát, hanem mindig a csúcsánál terjeszkedik tovább. Ennek köszönhetően képes követni a test íveit, áthaladni keskeny ruhaujjakon, és viszonylag kis súrlódással felhelyezni az öltözéket. A kutatók szerint a rendszernek körülbelül tíz másodpercre van szüksége egy teljes ruha feladásához. A viselőnek közben nem kell mozdulatlanul állnia, és a technológia működéséhez sincs szükség bonyolult kamerás testkövetésre vagy összetett vezérlőalgoritmusokra. A puha robotikai elemek a test formájához igazodva, mechanikai felépítésükből adódóan találják meg a megfelelő útvonalat.
🇰🇷Korea’s Advanced Institute of Science and Technology (KAIST) together with Stanford University developed robotic clothes.
— Dovydas Vitkauskas (@Dovydas44444) July 18, 2026
The "liana" system is a soft robotic garment that automatically dresses a person in about 10 seconds. The clothing is woven with soft, air-powered "vine"… pic.twitter.com/i3vzwmP7XY
A KAIST bemutatója alapján a kutatók különböző ruhadarabokkal is kipróbálták az eljárást, köztük kabátokkal és nadrágokkal. Mivel a szerkezet nem egyszerűen végighúzza az anyagot a bőrön, hanem fokozatosan bontja ki azt, a hagyományos robotikus öltöztetőrendszereknél kisebb erőt és súrlódást fejt ki. Ez kényelmesebbé és biztonságosabbá teheti a közvetlen emberi használatot.
A kutatás vezetője, Kim Nam-gyun egy esős kerékpározás közben kezdett el gondolkodni az ötleten. Olyan esőkabátot képzelt el, amely akár menet közben, a kerékpáros kezeinek használata nélkül is képes lenne felkerülni a viselőjére. Az elképzelésből végül egy ennél jóval szélesebb körben használható öltöztetőtechnológia született. A fejlesztés egyik legfontosabb alkalmazási területe az idősek, a mozgáskorlátozottak és a rehabilitáció alatt álló betegek segítése lehet. Az önálló öltözködés sok ember számára komoly fizikai kihívást jelent, a ruhába épített robotokkal azonban külső személy vagy nagy méretű robotkar nélkül is felvehetnének bizonyos ruhadarabokat.
A kutatók emellett félvezetőgyárak tisztaszobáiban és veszélyes helyszíneken dolgozó mentőegységeknél is hasznosítanák a technológiát. Ezeken a területeken gyakran gyorsan, a külső felületek lehető legkevesebb érintésével kell felvenni a védőruházatot. Egy automatikusan kibontakozó öltözet csökkenthetné a felkészülés idejét, miközben a dolgozóknak nem kellene levenniük kezüket más fontos eszközökről. A technológia jelenleg még kísérleti prototípus, így nem tudni, mikor készülhet belőle kereskedelmi forgalomban kapható termék. A kutatók előtt többek között a hordozható levegőellátás, a ruhák moshatósága, a tartósság, a különböző testalkatok kezelése és a rendszer biztonságos eltávolítása is megoldandó feladatként áll.
A Self-Wearing Adaptive Garments kutatását 2025 novemberében publikálták az IEEE Robotics and Automation Letters szakfolyóiratban, 2026-ban pedig elnyerte az egyik legjobb tanulmánynak járó díjat. A rendszer tehát egyelőre nem változtat senkit Vasemberré, de megmutatja, hogy az önmagukat feladó ruhák már nem kizárólag a szuperhősfilmek látványos fantáziái.
