A 2020-as évek elején még úgy tűnt, a Szilícium-völgyben szinte bárki unikornist nevelhet, ha volt egy hangzatos ötlete, elég merész növekedési terve és hozzá néhány befektető, aki a nulla közeli kamatok világában hajlandó volt bármit megfinanszírozni. A startupőrület csúcsán legalább 1900 olyan céget tartottak számon világszerte, amelyet egymilliárd dollárra vagy még többre értékeltek. Most viszont egyre inkább látszik, hogy ezek közül sok nem mesebeli unikornis volt, hanem egyszerűen csak nagyon drágára festett póni. Az Economist friss cikke alapján (amiről a Telex írt részletesen) a startuppiac egyik legnagyobb problémája ma már nem is az, hogy egyes cégek rosszul teljesítenek, hanem az, hogy senki nem tudja, mennyit érnek valójában. Ilya Strebulaev, a Stanford Egyetem kutatója zombiunikornisoknak nevezi azokat a cégeket, amelyek évek óta nem vontak be új tőkét, nem mentek tőzsdére, nem adták el őket, így gyakorlatilag nincs friss piaci visszajelzés az értékükről. Papíron még mindig egymilliárd dolláros cégek lehetnek, csak éppen könnyen lehet, hogy ha ma tényleg árazni kellene őket, brutális lenne a kijózanodás.
A probléma gyökere régebbre nyúlik vissza. Strebulaev már 2017-ben arról írt, hogy a vizsgált unikornisok jelentős része túl volt értékelve, részben azért, mert a befektetők és elemzők gyakran úgy számoltak, mintha egy startup összes részvénye ugyanannyit érne. Csakhogy a valóságban a különböző befektetési körökben kibocsátott részvényekhez eltérő jogok, garanciák és előnyök kapcsolódhatnak. Egy későn beszálló befektető például kaphat olyan védelmet, hogy bukás esetén is őt fizetik ki először, vagy legalább a befektetett pénze többszörösét kapja vissza. Ettől a cég papíron még nagyra értékelt marad, de a törzsrészvények, vagyis sokszor az alapítók és dolgozók részesedése, valójában jóval kevesebbet érhet. A startupvilág ezt sokáig el tudta takarni, mert dőlt a pénz a piacra. 2022-ben 223 milliárd dollár gyűlt össze kockázati tőkealapokban, a befektetők pedig a gyenge állampapírhozamok mellett szívesen kerestek nagyobb kockázatú, de nagyobb hozammal kecsegtető lehetőségeket. Ez volt az a korszak, amikor sok cég értékelése elszabadult a valóságtól. A Cameót például 2021-ben még egymilliárd dollárra becsülték, mostanra viszont már csak 82 millió dollárt ér.
A kamatemelésekkel aztán vége lett az ingyenpénz korszakának. 2025-ben a teljes kockázati tőkeszektor már csak 66 milliárd dollárt tudott összegyűjteni, vagyis a korábbi forrásbőség hirtelen kiszáradt. Ez még az életképes startupoknak is gondot okoz, a gyengébbeknél pedig különösen fájdalmas a helyzet. Új befektető nincs, mert a régi értékelés mellett már kevesen akarnak beszállni, leértékelni viszont senki nem szeretné a céget, mert az azonnal papírra írná a veszteséget. Így jönnek létre az élőhalott startupok. Nem dőltek be, nem is bizonyították, hogy tényleg annyit érnek, amennyire korábban értékelték őket, csak valahogy ott ragadtak a két állapot között. Sok esetben maguk a befektetők tartják őket ebben a helyzetben, mert nem engedik az eladást vagy a tőzsdére lépést, hiszen azzal kiderülne, hogy a cég valójában sokkal kevesebbet ér. Ez rövid távon kényelmesebb, hosszabb távon viszont csak elodázza a bukást.
A nagy tisztulás ráadásul hamarosan elkerülhetetlenné válhat. Sok 2021-ben kötött befektetéshez kapcsolódó alap a következő években kifut, a nyugdíjalapok és más nagybefektetők pedig vissza akarják kapni a pénzüket. Az alapkezelőknek legkésőbb 2027 környékén valahogyan realizálniuk kell a befektetéseiket, ez pedig új tőkebevonást, eladást vagy rosszabb esetben csődöt jelenthet. Bármelyik történik, kiderül, mennyit érnek valójában ezek a cégek. A becslések szerint a startupok összértéke 500 milliárd és 1 billió dollár közötti összeggel csökkenhet, ami nem egyszerű korrekció, hanem hidegzuhany lenne az egész kockázati tőkepiacnak. A szektor jelenlegi, 8,6 billió dollárra becsült értéke önmagában hatalmasnak tűnik, de ebből a tíz legértékesebb cég 3,6 billió dollárt visz el, vagyis a piac már most is nagyon erősen koncentrált.
A kockázati tőkealapoknak közben saját magukkal is meg kell küzdeniük. Az újabb alapok hozamai sokszor már az S&P 500-at követő, jóval egyszerűbb befektetések teljesítményét sem tudták megverni, miközben évekre, akár egy évtizedre is lekötik a befektetők pénzét. Nem csoda, hogy a nagy pénzek egyre inkább csak a legsikeresebb alapokat keresik, főleg azokat, amelyek időben beszálltak a legnagyobb AI-cégekbe.
Ez viszont azt is jelenti, hogy a startupvilág következő korszaka sokkal kegyetlenebb lehet a kisebb alapokkal és a régi értékelésükbe kapaszkodó cégekkel. A zombiunikornisok egy ideig még elvegetálhatnak a papíron jól mutató számok mögött, de ha egyszer tényleg árazni kell őket, sokukról kiderülhet, hogy sosem voltak milliárdos csodavállalatok. Csak a pénzbőség korszakának túl hangosan ünnepelt melléktermékei.
