Ha egy gyors mondatban kellene helyzetképet festenünk a hazai vállalati AI-használat trendjeiről, akkor valami olyasmival kezdhetnénk, hogy az alkalmazottak már használják, a cégek jelentős része pedig még csak most kezdi összerakni, mit is akar ezzel az egésszel. A Sicontact Kft., az ESET hazai képviselete megbízásából készült, 600 fős, országosan reprezentatív munkavállalói kutatása nem túl meglepő, de szomorkás összképet fest arról, hogyan is lesz életünk része a mesterséges intelligencia. Ez nem technikai audit, azt mutatja meg, hogyan látják a dolgozók az AI-használatot, a kockázatokat és a hatásokat.
A munkahelyi AI-használat már nem rétegjelenség
A kutatás szerint a válaszadók 65,1 százaléka használt már valamilyen mesterségesintelligencia-eszközt, a megkérdezettek 37 százaléka munkához is használja rendszeresen. Itt gyakorlatilag folyamatosan keveredik a céges és a magánfelhasználás:
- kizárólag munkára 4 százalék használja,
- csak magáncélra 28 százalék,
- mindkettőre 33 százalék.
Ebből egy dolog következik: a munkahelyi AI-használat jellemzően nem vállalati döntésként jelenik meg, hanem a privát rutinokból nő ki. A dolgozó otthon megszokja, hogy az AI-jal gyorsabban halad, aztán ugyanezt beviszi a munkába, ahogy éppen azt ő jónak gondolja.
A használat nem egyenletes. A fiatalabbaknál és a magasabb végzettségűeknél 80 százalék feletti az arány, a 30 év alattiaknál 57 százalék már munkára is használja. Közben az 50 év felettiek közel fele is kipróbálta már. Ez már nem a korai befogadók játékszere, hanem szélesen terjedő irodai gyakorlat.
Mit és mire használunk?
Nem vagyunk nagyon kísérletezők sem, a válaszadók 77,5 százaléka a ChatGPT-t nevezte meg fő eszközként. Ennek a jelensége is érthető, ha valami először épül be a köztudatba, akkor is velünk marad, ha azóta van jobb, vagy bizonyos dolgokban jobb megoldás is. A "jólvanezígy" kultúrájában edződött néplélek rezgése ez bizonyos szempontból, de mindenképpen beszédes adat.
A használat súlypontja a keresésen, a tájékozódáson, az információgyűjtésen és a szövegekhez kapcsolódó feladatokon van. Az AI-t használók több mint 90 százaléka keresésre és tájékozódásra is használja ezeket az eszközöket. Az információkeresésnél
- a vegyes, vagyis privát és munkahelyi használat aránya 45,6 százalék,
- a csak privát 42,2 százalék,
- a csak munkahelyi 4,3 százalék.
Szintén nagyon népszerű a munkacélú felhasználás terén az ötletelés, a döntés-előkészítés, valamint a szövegalkotás és szövegellenőrzés. Ez üzemi szempontból fontosabb, mint bármilyen kép- vagy videótrükk, mert azt jelenti, hogy az AI nem a marketingdemókban vált tömegessé. Akkor nyúlunk hozzá, ahol valaki gyorsan akar átlátni egy témát, összeszedni a lényeget, lefordítani valamit vagy készre húzni egy szöveget.
A cégek többsége még nem zárta körbe a használatot
A kutatás egyik legerősebb blokkja a munkahelyi felkészültségről szól. A dolgozók többsége szerint a munkahelyén még nem jelent meg hivatalosan az AI témája. A technológia gyors munkahelyi megjelenését a közös szabályok, rutinok és képzések sok helyen nem követik le kellő sebességgel. Vagy inkább mondjuk úgy, több helyen egyáltalán nem.
Ez mutatja a legriasztóbb összképet: sok cégnél egyáltalán nincs AI-stratégia.
De tényleg, a válaszadók 79,7 százaléka szerint a munkahelyén hivatalosan még nem is volt szó az AI-használatról, és bár ahol már előkerült a téma, ott valamivel rendezettebb a kép, még ott is sok a hiány. A dolgozók 39,2 százaléka nem kapott tájékoztatást arról, mi a célja az AI használatának, 65,8 százalék pedig semmilyen képzést nem kapott hozzá. Ilyenkor jön ugyebár a shadow AI jelensége, vagyis a felhasználó saját megoldásait viszi be a munkahelyre, hogy a saját munkáját segítse vele.
Közben a képzési igény erős: ebben a körben 49 százalék nagyon fontosnak, további 37,1 százalék inkább fontosnak tartja, hogy a munkavállalók AI-használati képzést kapjanak. A riport szerint a képzés hiánya autodidakta tanuláshoz vezet, ami könnyen kompetenciaillúziót hozhat létre: a dolgozó használja az eszközt, de nem feltétlenül érti, pontosan mit csinál vele. Amit tanult és ahogy tanulta, az lesz a jó. Ebből lesz az "így szoktuk" hivatali elv, amit már jól ismerünk, az egyik legborzalmasabb jelenség.
Ezt erősíti az is, hogy az AI-t használók közel 31 százaléka már kért segítséget valakitől, leggyakrabban családtagtól, baráttól vagy munkatárstól, miközben 69 százalék nem fordult senkihez. A kutatás szerint ez a közösségi tanulás természetes reakció, de nem helyettesíti a szervezeti kereteket, főleg ott nem, ahol érzékeny adatok, belső folyamatok vagy döntéstámogatás kerül a képbe. Kontextusalapú hozzáférés, intenzív naplózás, ellenőrzés és olyan vállalati megoldások kellenek, amelyeket a dolgozók ténylegesen használnak is. Sajnos erről még kevés szó esik ahhoz képest, hogy milyen magas a használati arány.
Ha nincs kimondva, milyen eszköz használható, milyen adat vihető ki egy külső szolgáltatásba, mikor kell emberi ellenőrzés, ki dönt a jóváhagyásról, akkor a cégnél nem AI-stratégia van, hanem improvizáció. A kutatás ebből a szempontból pontos: az átmeneti állapot, amikor a technológiát már használják, de még nem beszélnek róla, növeli a félreértések, a túlzott bizalom, az adatkezelési bizonytalanság és a nem kívánt kockázatvállalás esélyét.
A kutatás másik mondata is ehhez kapcsolódik: a technológia jellemzően "alulról" terjed. Vagyis először a dolgozó próbálja ki, és csak utána jelenik meg a szabályozás, az oktatás vagy a vezetői döntés. Ez rövid távon gyors adaptációt hoz, hosszabb távon viszont olyan vakfoltot, amelyet az IT és a compliance későn vesz észre.
A hitelesség megítélése romlik, ez már biztonsági kérdés
A riport másik hangsúlyos állítása, hogy a valósághű generált tartalmak miatt a hitelesség megítélése nehezebb lett. A Microsoft 2026-os Global Online Safety Surveyjére hivatkozva azt írja: 15 országban, közel 15 ezer ember körében egy év alatt 46 százalékról 25 százalékra esett azok aránya, akik felismerték a deepfake videókat.
Vállalati oldalon ez azt jelenti, hogy a régi reflex, miszerint a felhasználó majd kiszúrja a rossz nyelvezetet, az ügyetlen hamisítást vagy a kilógó részleteket egy adatlopási kísérlet vagy biztonsági fenyegetés esetén, egyre kevésbé működik. Ha a hang, a szöveg és a videó meggyőzőbb, akkor a védekezést nem lehet a megérzésre építeni. Folyamat kell helyette: visszaellenőrzés, többcsatornás megerősítés, kötelező jóváhagyás, adatkezelési minimum.
A dolgozók nem technológiai demonstrációt tapasztalnak, hanem nyomást
A kutatásból egy további feszültség is kirajzolódik. Nem csak arról van szó, hogy az AI a hétköznapok része lett. Arról is, hogy aki kimarad belőle, kiesik a versenyből. A használat ma már nem előnyként, hanem sokszor elvárásként jelenik meg. Ez a vállalati oldalon különösen veszélyes kombináció: a dolgozó érzi, hogy lépnie kell, de nem kap hozzá egyértelmű szabályt, keretet vagy oktatást. Ez pedig a mentális egészségére is kihat.
Ha érdekelnek a további részletek, a pszichológiai háttér, vagy a szülői és családi szempontok, akkor olvassátok el a Képernyőidő cikkét, amely nem csak a vállalati, hanem az emberi oldalát is vizsgálja a kutatásnak.
