Jó érzés azt gondolni, hogy szélsebesen változó világunkban stabil és biztos pont a PC, vagyis a számítógép, ami annyi hosszú éven át kitartott mellettünk, legyen szó akár asztali gépről, vagy notebookról. Ez azonban nem teljesen fedi a valóságot: bár a PC köszöni szépen, ma is él és virul, egyre kevésbé hasonlít régi énjére. Ez azonban nem baj, sőt, épp, hogy ez a kulcsa a túlélésnek: univerzális, rugalmas, alkalmazkodó eszköz, ami az adott korszak igényeihez képes idomulni. Míg a 90-es években ehhez CD-meghajtó és hangkártya, a 2000-es években 3D-gyorsító és többmagos CPU kellett, ma az AI-gyorsításhoz szükséges, az MI modulokat memóriában tartó gépek kellenek.
Az új technológiák, komponensek mellett aztán ott vannak azok a megoldások is, amiket már mindenki jól megszokott és természetesnek is vesz, ha PC-ről esik szó, és csak akkor kapja fel a fejét, amikor nem találja többé. Merthogy jó néhány, anno időtlennek hitt technológia megy nyugdíjba, és ez a tendencia jelenleg felgyorsulni látszik. Mindezt úgy, hogy erre a változásra még nincsen hatással a Windows 10 lekapcsolása, az emiatt várható hardveres evolúciót egyelőre nehéz megjósolni. Mert az addig rendben van, hogy a TPM-támogatás már minden új PC-ben alapfelszereltség, de fogadni mernénk rá, hogy nem ez lesz az egyetlen változás, ami a személyi számítógépekre vár. Cikkünkben olyan komponenseket, technológiákat gyűjtöttünk össze, amelyek még elérhetők ugyan, de egyre szűkül a kínálat, vagy éppen az esetek 99%-ában már nincs is rá szükség.
Olcsó, belépőszintű GPU-k
Kezdjük is mindjárt egy igazán fájdalmas témával: az elérhető árú videókártyákkal. Még pár évvel ezelőtt is teljesen természetes volt, hogy 40-60 ezer forintért, de maximum 100 ezerért olyan videókártyát kaptál (újat, garanciálisat), ami ha nem is volt csúcsragadozó, de elketyegett rajta minden játék minimum közepes részletességgel, 1080p-ben. És még ekkor is sokan voltak, akiknek ez sem fért bele a költségvetésbe, ezért a 20-40 ezer forintos ársávból választottak egy modellt, mondván alkalomadtán majd leváltják egy erősebbre, de azért addig is szeretnének játszani kompromisszumok mellett is.
Az aktuális helyzet az, hogy 100 ezer forint alatt új VGA kártyát csak komoly kompromisszumok mellett kapsz, 40-50 ezer forint alatt pedig talán jobban is teszed, ha nem kezdesz bele az egészbe. A cikk írásakor az 50 ezer forint alatti sávot az Nvidia GeForce GT 1030-as kártyák uralják a 28-40 ezer forint közötti sávban. 50 ezer forintért találsz még Radeon RX6400-at, de például a 6 GB-os Intel Arc A380 már közel 60 ezer forint. Csak hogy tiszta legyen: ne a Radeon és GeForce neveket nézd: ezek sok-sok generációval ezelőtti, 2-4 GB VRAM-mal szerelt kártyák, amik ugyan kompatibilisek a DirectX-szel és a Vulkan API-val, de jobban teszed, ha még véletlenül sem indítasz el rajtuk 6-8 évnél fiatalabb 3D-s játékot. Ezért pedig ennyi pénzt kiadni felesleges. Ha mindenképpen szeretnél játszani, de nincsen legalább 150 ezer forintod videókártyára, válassz erős integrált GPU-val szerelt processzort, ma már ezek is vannak annyira erősek, mint ezek az őskövület "olcsó VGA-k".
Billentyűzet numerikus résszel
Ha valami, a QWERTZ kiosztás és a 104 gombos billentyűzet apró módosításoktól eltekintve a PC-k hajnala óta velünk van. Ha azonnal rá kell vágni, hogy mi volt a legnagyobb módosítás, sokaknak a Windows gomb megjelenése ugrik be, de ezt az elmúlt 2x évben megszoktuk. Legutóbb a Copilot gomb csatlakozott a sorhoz a Szóköz gombtól jobbra, a legtöbb laptopon már ott virít ez is (feltéve, hogy Copilot-kompatibilis).
Van azonban egy látványosabb - bár kétségkívül nem túl gyorsan végbemenő - változás is: a numerikus rész szépen lassan kihal. A hagyományos billentyűzet jobb oldalán ott van egy komplett numerikus rész, ami valójában a felső sorban található számok és műveletek megismétlése egy extra Enter gombbal megspékelve. Csakhogy ez sok helyet foglal, és hacsak nem vagy matematikus vagy könyvelő, jó eséllyel nagyon keveset használod. Éppen ezért egyre több felhasználó választ 75%-os vagy 60%-os billentyűzetet, amiről ez, vagy akár még a lapvezérlő gombok is hiányoznak. Ezáltal a klaviatúra kisebb, kevesebb helyet foglal az asztalon és nem mellesleg olcsóbb is, hiszen kevesebb gomb, kapcsoló és kisebb készülékház is elegendő.
Nem mondjuk azt, hogy holnap már ritkaság lesz a numerikus részt is tartalmazó, 100%-os billentyűzet, de a trend egyértelműen megfigyelhető, és hamarosan nem ez a méret lesz az egyeduralkodó.
Alacsony VGA-k
A 2010-es években egyre inkább úgy tűnt, a fogyasztás és hőtermelés kordában tartásával megindulhat az asztali PC-k méretcsökkenése. Amellett, hogy egyre több lett a microATX alaplapra épített gép, szépen terjedt a mini-ITX formátum is, és esély nyílt rá, hogy ennél is kisebb rendszerek jelenjenek meg a felhasználók asztalain. Az Intel által indított NUC is ezt igyekezett elérni, de az hamar kiderült, hogy a modularitás megtartása miatt a mini-ITX méretre szükség van. Ehhez viszont lapos és keskeny házakat terveztek, ahová a normál méretű VGA-kártya nem fért be, ezért kelendővé váltak a Low Profile modellek. Ezek a videókártyák a hagyományos kb. 120 mm magas kártyák helyett 69 mm-esek csupán, a NYÁK-lap és a hűtés is ehhez van igazítva, továbbá a hátlapot is le tudod cserélni normál magasságúról LP-változatra. Nem ritka az ilyen kártyáknál a szerényebb teljesítmény és olykor-olykor a 40 mm-es ventilátor miatti nagyobb zajszint.
Manapság már tényleg nagyítóval kell keresni a modern GPU-val szerelt Low Profile videókártyákat. A miniatűr gépeknél a gyártók beletörődtek, hogy integrált grafikus gyorsítót használnak, ha teljesítmény kell, akkor pedig a PC méretét úgy alakítják, hogy a teljes magasságú VGA is elférjen a házban. Amúgy is nehézkes lenne extrém kicsi házban asztali PC-be szánt VGA-t használni, ugyanis az évek során ezen komponensek fogyasztása és hőtermelése jelentősen emelkedett, így a jobb szellőzés mellett a nagyobb és erősebb tápegységre is szükség lenne. A nyár elején megrendezett Computex kiállításon még rábukkantunk a Gigabyte standján egy Low Profile GeForce RTX 5060-ra, de ez a ritka kivételek egyike, és amellett, hogy lassabb, mint a normál modell, még drágább is.
SATA adattárolók
Megdöbbentő, de be kell látnunk - manapság egy teljes értékű új PC megépítésekor szinte biztos, hogy nem fogunk a SATA kábelekkel és meghajtókkal bajlódni. Ami egykoron még modern technológiának, kényelmes megoldásnak számított és alapvető eleme volt minden PC-nek, az ma már nem evidens, hogy ki van használva egy PC-nél - és ez éppúgy igaz asztali gépre, mint notebookra.
A SATA szabvány amellett, hogy viszonylag jó sávszélességet (6 Gbit/s) biztosított, könnyen szerelhető volt, a soros adatátvitel miatt pedig sokkal kisebb kábel is elegendő volt hozzá, mint a régebbi PATA esetében, ahol széles szalagkábelt kellett végigvezetni a fél gépházon. Minden, ami adattárolásra használatos eszköz volt a PC-kben, SATA-n csatlakozott - a technológia fénykorában olyan alaplapok is születtek, amin 10-nél is több SATA port volt megtalálható.
Az SSD-k kezdeti korszakában is ez a szabvány dominált még, sőt, miután a korai SSD-k kapacitása nagyon kicsi volt, a legtöbb gép 1 SSD+1 HDD kiépítéssel dolgozott. Aztán az SSD-k hamar kinőtték a SATA szabvány által biztosított sávszélességet, miközben fizikai méretük egyre csökkent (a 2,5"-os SSD-k készülékházában sokszor már csak egy pendrájv-méretű NYÁK-lap bújt meg). Magától értetődő volt az M.2 formátum megjelenése, ami kezdetben még SATA-adatátvitelt használt, majd ezt hamar leváltotta a PCIe, ami jelentősen nagyobb sávszélességet tudott nyújtani.
Azért az SATA szabvány még nem szűnt meg teljesen, és még jónéhány évig velünk lesz. A hálózati fájltárolókban (NAS), másodlagos, nagy kapacitású PC-s adattárolóknál, videórögzítőknél (DVR, NVR) továbbra is elsődleges csatlakozási megoldás, a speciális SATA MOLEX tápcsatlakozót pedig a modern asztali PC-k is használják például a ventilátor- és világításvezérlő központok tápellátásához.
Előlapi kapcsolók és csatlakozók
Ez talán túl nosztalgikusnak tűnhet, de sokan még a tesztlaborban is visszasírjuk azokat az időket, amikor az asztali PC-k előlapján minden szükséges csatlakozó megtalálható volt. No nem pár USB-re és jackre gondolunk, hanem akár HDD-SSD rack-fiókra, hangerőszabályzóra, memóriakártya-olvasóra és így tovább. Ezeket 5,25 colos kiegészítő panelekkel tudtuk a gépünkhöz adni, és pontosan megválasztani, hogy mire is van szükségünk. Emellett a házakat is úgy alakították ki, hogy ne csak 2 USB legyen rajtuk, hanem mondjuk 4 darab, plusz a jack, legalább két kapcsoló, LED-ek, világítás- és ventilátorvezérlés. Egy ponton több cég még azzal is kísérletezett, hogy HDMI-portot szerelt ide, mondván pár év múlva úgyis mindenkinek a fején VR-sisak lesz, amihez a hátlapi videókimenet nem kimondottan praktikus.
Nos, ezen a téren nem csupán a kéziféket húzták be a gyártók, teljes hátraarcot láthatunk. Egy mai modern házon 2, maximum 3 USB port van, a bekapcsológomb jó esetben egy LED-et is tartalmaz, ami a PC bekapcsolt (vagy például alvó) állapotát jelzi, és ennyi. Megindult a mobiloknál évekkel ezelőtt látott jack-elhagyó trend, előlapi 5,25"-os, vagy 3,5"-os kiegészítő panelt pedig már csak nagyon kevés ház képes fogadni.
Azért próbáljuk a jót is meglátni ebben a trendben. Egyrészt a gépszerelés egyik legutálatosabb mozzanata, az előlapi kapcsolók és LED-ek bekötése 1-2 kábelre csökkent, másrészt a házak előlapi szellőzése rengeteget javult.
