Oroszország már az Ukrajna 2022-es lerohanását követő nyugati elszigetelődés előtt is tett erőfeszítéseket arra, hogy az informatika terén függetlenedjen a külföldi technológiáktól, ám a kormány hiába támogatta erősen a hazai Baikal-chipek fejlesztését, ezek a teljesítményüket tekintve meglehetősen elavultak, ráadásul egy márciusi jelentés szerint a gyártásban fennálló hiányosságok miatt a selejt is sok közöttük.
Ez azonban nem tántorítja el az oroszokat a további próbálkozásoktól, most pedig egy új mérföldkövet elérve elkészültek az első saját fejlesztésű fotolitográfiai géppel is, amely a chipgyártás központi eleme.
Fotolitográfiának nevezzük azt a folyamatot, melynek során egy speciális maszkolási eljárással bonyolult áramköröket alakítanak ki a félvezetők felületén, mindössze néhány nm-es vastagságban, amit a szakzsargonban csíkszélességnek neveznek. Lényegében minél kisebb a csíkszélesség, annál fejlettebb technológiával van dolgunk, Oroszország viszont még nagyon messze van a csúcstól.
A Tom's Hardware beszámolója alapján ugyanis az oroszok első saját fotolitográfiai eszköze csak 350 nm-es, vagy annál vastagabb chipeket képes előállítani, ami a kilencvenes évek színvonalának felel meg: ebben a formátumban készültek például az 1995-ben megjelent Pentium MMX, Pentium Pro és Pentium II processzorok, az AMD pedig 1997-ben állt át rá a K6-szériával. Ez alapján tehát Oroszország nem éppen az élvonalban verseng az új géppel, amelyet az ipari és kereskedelmi miniszterhelyettes Vaszilij Scspak közlése szerint jelenleg Zelenográdban tesztelnek.
A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a 350 nm-es formátumot még mindig használják bizonyos autóipari és energiaellátási chipekben, s mivel a nyugati szankciók ezek beszerzését is megnehezítették, logikus lépés lehet a saját kapacitás kialakítása, annál is inkább, mivel az elkészült félvezetők akár katonai eszközökben is bevethetők.
